Néha azt veszem észre, hogy az emberek figyelnek az utcán. Elmennek mellettem, de továbbra is néznek.” Veerle Dejaeger itt tart: ismert, de mégse igazán. Legalább is a nagyközönség számára. A lány a wtFocknak köszönhetően elkezdhet álmodozni a színészi karrierről. A népszerű flamand tinisorozatnak az egyik kedvelt karakterét, Zoë Loockx-t alakítja. 2019-ben a wtFock volt a legkeresettebb szó a Google-n Belgiumban. A sorozat a 15-20 éves korosztály körében a legnépszerűbb, olyan témákat ölel fel, mint a szerelem, a barátság, de bonyolultabb témák is előfordulnak, mint a magány, a homoszexualitás vagy az identitás kérdése.
A továbbiakban egy kisebb interjút olvashattok Veerlevel, amiben a jövőbeli terveiről lesz szó többek között.
Kereskedelmi mérnöknek tanulsz, azonban színésznői álmokat dédelgetsz. El tudnád mondani, mi is játszódik le a fejedben?
A bátyám szintén kereskedelmi mérnökként dolgozik, a nővérem biomérnök, édesapám pedig pilóta. Ez a dolog már a családban marad. Ezen nőttünk fel: leérettségizünk, főiskolára megyünk, majd munkát keresünk. Ez a diploma egy biztos pont a jövőmben. De a művészet mindig is bennem volt. Egy módja annak, hogy helyet adjak az érzékeny oldalamnak. Hamar rájöttem, hogy jól megy a színészet, persze van még hova fejlődni. Amíg tudom, próbálom kombinálni a kettőt - a mérnökséget a színészettel. Fontosnak tartom, hogy kihívás elé állítsam önmagam, és megtanuljam, hogy hogyan is működik a világ. Hogyan működik például a gazdaság. De látom a végét, el fogok veszni a színészetben. Ez a szenvedélyem.
Akkor most mik a terveid?
Szeretném befejezni a főiskolát, utána pedig külföldön szeretném elkezdeni a színészetet tanulni. Angliában vagy az Egyesült Államokban. Az angoltudásom fejlesztésére is jó lenne. De minden attól függ, hogyan halad a belgiumi karrierem. Például most kaptam szerepet egy újabb tv sorozatban, idővel kiderül, hogy milyen hatással lesz ez az időbeosztásomra. Részt vettem egy filmszerep meghallgatásán is, azt azonban nem kaptam meg. Nagy csalódás volt felismerni, hogy még nem vagyok elég jó. Csak annyira gondolok ilyenkor, hogy “Francba, tényleg nem dolgozom jól?”Néha elkeserít, hogy nem úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy azt elképzelem, majd jön a kétely: megállnám e a helyemet színésznőként? Ha már csinálom, akkor a legjobban szeretném. Igen, perfekcionista vagyok.
Milyen voltál gyerekként? A könyveket bújtad mégis félkézzel a bábszínházban voltál?
Gyerekkoromban elég sok problémám volt a tanulással. De csak mert mindig mindent megkérdőjeleztem. Egy meg egy az kettő. Nem szabadott kérdezni. Ezzel meg nehezen bírkóztam meg. Sokat balettoztam is, vannak videók is, ahol nagy mosollyal állok a színpadon. Sokáig hittem azt, hogy táncos szeretnék lenni. Egészen addig, amíg nem találkoztam hatodik osztályos koromban az általános iskolában egy filmes meghallgatási felhívással. Felkeltette az érdeklődésemet. Benne voltam az utolsó háromban, de végül nem én kaptam a szerepet. Sokat sírtam miatta, olyan közel voltam hozzá. És így egyre kevesebbet táncoltam, és egyre többet színészkedtem. Egy nap felhívott egy diák, aki egy rövidfilmet készített, vele volt az első forgatásom 2017 nyarán. Ekkor jöttem rá: ez az én utam. Ő volt az, aki a wtFock meghallgatásai felé sodort.
Említetted, hogy édesapád pilóta. Kiskorodban mit gondoltál erről? Különlegesnek hitted?
Valójában egy F-16-os pilóta volt. A katonaságnál dolgozott. Teljesen normális volt számomra. Néztük a repülőshowkat, ahol apám felszállt előttem egy sugármeghajtású repülőgéppel, de számomra ez teljesen természetes volt. Már nem repül. Emlékszem, amikor kisiskolásként mentünk Han barlangjaiba. Csak annyit mondott: Jól jegyezd meg, ha hangos repülőgépeket hallasz, akkor én vagyok az. Amikor meghallottuk ezeket a gépeket büszkén kiabáltam, hogy “Ez az én apukám!”. Senki sem hitt nekem, még a tanár sem. Pedig apám volt az.
Örökölted tőle a kalandvágyat?
Apám nem fél semmitől és senkitől, míg anyám nagyobb eséllyel esik pánikba. Én a kettő keveréke vagyok. Édesapámhoz hasonlóan mindig fel akarok fedezni dolgokat, de ugyanakkor megszólal bennem a kishang, hogy “vigyázz!”. Hajt a kíváncsiság, de ott a kis hang. Nem akarok félelemben élni, ezért küzdök ellene.
Ha egy pillanatra eltekintünk a koronavírus helyzet felett, mit gondolsz, miért nehéz 19 évesnek lenni 2020-ban?
Az élet olyan gyorsan telik, és te csak haladsz vele. Próbálom felvenni a ritmust. Mindennek haladnia kell előre, folyton elfoglaltnak kell lennem. Egyszerűen nem bírom, ha nincs mit csinálni. Hiányzik a béke és a csend az életemből. De valamilyen szinten ennek élek, szeretek elfoglalt lenni. Valójában ez nehezíti meg 2020-at egy 19 éves számára, hogy bármi lehetséges, és hogy sok a tennivaló. Kimerítő. Továbbá egy bizonyos szorongás is jellemzi a 2020-as generációt, másoktól is hallok erről. Mert annyira sok a lehetőség, de egyben a kudarc lehetősége is. És nem csak lelkileg, de fizikailag is érezhető. Nagyon magasra tettem magamnak a mércét. Hevesen szokott verni tőle a szívem, míg mások hiperventillálnak vagy pánikrohamot kapnak. Ezt is az ingertöbblet okozza.
Mit gondolsz, miért nem értik meg a mai felnőttek a fiatalokat? Mi zavar téged?
Sokkal jobban rálátunk a világra, míg ők kevésbé értik meg ezeket. Vegyük például a a homoszexualitást, a transzneműséget, az LMBTQ-t. Számunkra ezek mind normális dolgok. Nemrég láttam egy reklámot, amiben két fiú csókolózott, és egyből azt jutott eszembe, hogy számomra ez teljesen normális, de érthető, ha a szüleink vagy a nagyszüleink máshogy kezelik. A világ már nem olyan zárt, mint régen.
Mi lenne, ha most elvenném az okostelefonod?
Függő vagyok. Beismerem. A telefonom valóban egy részem. De azért vannak időszakok, amikor ott tudom hagyni a közösségi médiát, például a vizsgaidőszakban vagy amikor egy meghallgatásra kell tanulnom. De milyen jó is ez: egész nap elfoglalt vagy, este mégis az ágyaban láthatod, hogy min mentek keresztül a barátaid aznap. És hirtelen elkezdenek minden hülyeséget elküldeni. Néha tényleg sírok a nevetéstől az ágyamban. Még ha nincsenek is velem ezek az emberek, akkor is érzem a jelenlétüket és boldoggá tesznek. Az emberek igen gyakran negatívan viszonyulnak az okostelefonokhoz, de azért van előnyük is.
Volt idő, amikor nem szőke voltál.
Igen, régen hosszú, barna hajam volt. Vicces, ha összehasonlítjuk az akkori és mai képeket, tényleg két különböző Veerlét láthatunk. Még a barátaim is ezt mondták. Amikor barna hajam volt, egyáltalán nem az voltam, mint aki ma vagyok. Elég sokat nőttem és értem pár év alatt. A szőke hajam nagyjából ennek a fordulatnak a szimbóluma lett. Nem csak számomra, de a körülöttem levők számára is. Ma már más Veerle vagyok.
Ha megkérném a barátaid, hogy jellemezznek, miket mondanának?
Spontán, tele karakterekkel, gondoskodó, kritikus. Egy kicsit.... furcsa, igen. Ezeket szokták mondani. “Nem normális, egy gyerek.” Még a párom is egyetértene ezzel. Néha tényleg csak annyit kérdez magától: mit hoztam én haza? De nem tehetek róla, néha előjön belőlem. Valószínűleg néha a bennem levő színésznő veszi át az irányítást, és hirtelen elkezd játszani. A karantén alatt rájöttem, hogy sokkal introvertáltabb vagyok, mint az gondoltam. Imádtam a karantén első heteit, egyedül a szobámban, Végre volt időm újra felfedeznem magam, hiszen előtte csak az elvárásoknak és a beosztásoknak éltem. Elkezdtem sütni, kipróbáltam az akvarell festészetet. A nagy nyüzsgésben elfelejtettem magamtól megkérdezni, hogy de mire is vágysz jelenleg?
Nos, és mire vágysz? Mit szeretnél, hogy megtörténjen? Híressé válni?
Nem akarok egy idol lenni. De jó lenne, ha érnék valamit. Erre törekszem. Valami olyat megvalósítani, ami mások számára jelentéssel bír. De hogy felnézzenek rám az emberek? Arra nincs szükségem. Ez a nehéz oldala a színészetnek. Vegyük például Emma Watsont, ő egy követendő példa számomra azok alapján, amiket nyilatkozott. De szó sincs arról, hogy olyanná akarnék válni, mint ő. A középiskola is nehéz volt számomra, sok mindent szerettem volna elérni, de fele annyira sem volt időm. Haladásra vágytam, de mégsem tudtam, hogy hol is akarok valójában lenni. Jelenleg elégedett vagyok a helyzetemmel. Nem akarok túl sok időt tölteni a jövőn való agyalással. Szeretek a jelenben élni. Attól is félek, hogy elképzeljem magam idősként, nem tudom milyen lesz az életem.
Azért van valami kis, kézzelfogható álmod?
Szeretnék gyermeket. Meg New Yorkban élni. Kétszer már jártam ott, nagyon inspiráló szerintem ez a város. Az lehetsz, aki csak akarsz, és azt csinálhatod, amit csak akarsz. New York egy olyan város, ahol el tudom magam képzelni. Még ha nem is az egész életem. Szeretnék Japánba is elutazni, nagyon szimpatikus a kultúrájuk. Mind a buddhizmus, mind a hinduizmus. Idén nyárra terveztem egy utat Ázsiába, de sajnos ez elmarad.
Év elején írtad az instagramodon, hogy 2020 a növekedésről fog szólni számodra.
Szeretem ezt az érzést. Szeretek új dolgokat felfedezni. A tudás megszerzése gazdagabbá tesz. Mindenképpen többet szeretnék ebből az érzésből. Szenvedélyem a fejlődés. Nagyon szeretek emberekkel beszélgetni és jobban megismerni őket. A felületes beszélgetések ezáltal nem is nekem valók.
Het Nieuwsblad - 24th of May 2020 - Photos by Noortje Palmers
AJÁNLOM AZ OLDALT
