Nagyon érdekes projekt volt, és nagyon hálás vagyok, hogy a nyáron ezen dolgozhattam. A koronavírus megnehezítette a forgatást, mert rendkívül elővigyázatosnak kellett lennünk, és sokat teszteltek minket. Pár napra abba kellett hagynunk a forgatást, és a menetrend és néhányszor megváltozott, de mindenféleképp egy nagy élmény volt ezen a projekten dolgozni. Úgy gondolom, hogy a sztori tetszeni fog a közönségnek, és sokan magukra ismernek majd benne. Vannak benne jó csavarok, tehát abszolút nem a hétköznapi életről szól.

Mit gondolsz, melyik karakterek érdekesebbek? Azok, amelyek közel állnak a személyiségedhez, vagy azok amelyek arra késztetnek, hogy kilép a komfort zónádból?
Fontosnak tartom, hogy különbséget tegyünk színházi szereplés és a kamera előtt való szereplés között. Amikor a színpadon játszom szeretek olyan részletekre figyelni, hogy például a karakterem hogyan sétál, hogyan fog kezet, vagy épp milyen akcentusa van. Szeretem felfedezni, hogyan formálhatom meg a karaktert és fektethetem bele a munkába minden kreativitásomat. A kamera előtt való fellépés már más tészta. Az elmúlt két projektem nagyon különbözött egymástól. Nagyon érdekes tud lenni, és valódi kihívást tud jelenti, ha olyan karaktert kell megformálni, aki sokban különbözik a saját személyiségünktől. Mindig arra gondolok, hogy miként tudom a saját gondolkodásmódomat tükrözni a karakterben. Elmerülök a személy környezetében, és tanulmányozom a lehető legtermészetesebb módszereket. Másrészt pedig az olyan karakter, mely közel áll a személyiségedhez, kényelmes, és egy kicsit pihentetőbb, mert nem kell túl sokat gondolkoznod. Nem kell mindig a könnyebb utat választani, mégis nehéz választani a két opcióból.

Mi a másik nagy különbség még a színpadon való szereplés és egy forgatás között?
A filmekben és a sorozatokban kinagyítják a történet bizonyos részeit. Rugalmasan tudsz választani, és már előre tudod a néző érzelmeit. Minden mozdulat lehet kisebb és finomabb, de mégis kelthet nagy hatást. Egy pislogás megmutatja, hogy szeretsz valakit, miközben egy színházi darabban szavakkal kell magad kifejezned. Valószínűleg ez a televíziók és a képernyők legnagyobb előnye és ereje. A színház számomra nagyon izgalmas és meggyőző tud lenni, és rengeteg adrenalinnal jár. Csak egy lehetőséged van. Amikor elfelejted a szövegedet improvizálnod kell, és imádom ezt a feszültséget. Szeretem a közönséggel való interakciót, mert a taps által annyira sok elismerés mutatható ki, amellyel megtérül a bele fektetett kemény munka.

Jelenleg Gentben tanulsz drámát. Hogyan segítenek ezek a tanulmányok a színészi fejlődésben?
Ismét van különbség a televízió és a színház között. Hiszem, hogy a televíziós projektekben nagyon fontos a korábbi tapasztalat. A tanulmányaim inkább a színházra összpontosítanak, és nagyon hálás vagyok ezekért a leckékért. Megtanulhatom például a kreatív írás művészetét, vagy hogy hogyan tudom definiálni a darabom forgatókönyvét. Azok a különféle szempontok, amelyeket külön tanítanak végül eggyé válnak, mert mind a puzzle kis darabjait képezik. Úgy érzem, hogy olyan dolgokat tanulok, amelyek örökké végigkísérnek majd a színészi pályafutásom során.

Jelenlegi helyzetünk arra késztette az ebben a szakmában tevékenykedőket, hogy új módszereket találjanak a közönség elérésére. Elgondolkodtál valaha azon, hogy milyen alternatív módjai vannak egy történet elmesélésének?
Ez a mostani helyzet ideális módja annak, hogy újragondoljuk hogyan tudunk átadni egy történetet például otthonról egy kamerával. Kihívás olyan embereket vonzani, akik még soha nem jártak színházba, mert gyakran előítéleteik vannak mert ismerik a színház szépségét. Ezért is tartom érdekesnek ezt az úttörő gondolkodás, hogy például az utcán vagy egy parkban szólítsuk meg őket. Talán ez fellobanthatná a lángot az emberekben a színház és a művészetek iránt.

Te magad is írsz darabokat. Ezek miről szólnak leginkább?
Be kell vallanom, hogy az általam írt dolgok amatőr jellegűek, és leginkább magamnak vagy a tanulmányaimnak szólnak. Szívesen írok olyan dolgokról, amelyek velem történnek. Megpróbálom magam például egy olyan nő szemével látni, akit az utcán látok. Nemrégiben volt egy feladatom, ahol egy olyan levélről kellett írnom, mely leesett a fáról és meg volt lepődve, hogy mennyi irányba is tudna menni. Igyekszem magam nem korlátozni amikor írok.

Mi kell ahhoz, hogy egy cselekmény érdekes legyen számodra?
Szeretem azokat a történeteket, amelyek olyan pillanatokat vagy érzelmeket örökítenek meg, amelyeknek tanúi vagyunk vagy érezzük mindennapi életünk során. Szeretném, ha az emberek felismernék magukat a történetben még akkor is, ha valami művészi dologgá változik. Célom, hogy a néző új emberként hagyja el a helyszínt, és ez tartósan hatással is legyen rá. Tudom, hogy ez utópikus gondolat, de meg akarom változtatni a világot. A művészek képesek megváltoztatni társadalmunkat, és segíteni az embereknek abban, hogy betekintést nyerjenek az életükben, ami segíthet abban, hogy jobb emberekké váljanak. Sajnálom, hogy a művészetet nem értékelik annyira, mint amennyire kellene, főleg azért, mert a színházhoz hasonló kezdeményezések lerántják a leplet a tabukról és egy új gondolkodásmódot teremtenek.

Az új gondolkodásmód létrehozásáról szólva a középiskolában végzett záró színdarabod egy nagyon személyes történet volt a szüleid válásáról. Segített ez abban, hogy egy fejezetet lezárhass az életedben?
Amikor végzős voltam, fontos döntést kellett meghoznom hogy a dráma tanulását folytatom, vagy valamilyen más irányba megyek tovább.Ennek a darabnak köszönhetően tudatosult bennem, hogy a színésznek születtem. A darab történetét, a szüleim válását tekintve nem hiszem, hogy valaha is le tudom ezt a szakaszt zárni. Mindig hatással lesz rám, és minden döntésemre, amelyet egyénként hozok. Az elvált szülők gyerekeként mondtam el ezt a történetet, mert szeretném jobban felhívni rá a figyelmet. Egyáltalán nem akarok általánosítani, de gyakran az az érzésem, hogy az emberek azt gondolják, hogy a válás a legkönnyebb kiút. Megértem, hogy bizonyos dolgok néha nem működnek, de a gyerekeket gyakran kifelejtik ebből a folyamatból. Hatéves voltam, amikor a szüleim elváltak, és észrevettem, hogy tizenhét éves koromig nem is tettem túl magam rajta. Egészen addig, ameddig elkészítettem ezt a darabot. Könnyes szemmel álltam ott, mert annyira meghatott a taps. Láttam, ahogy a testvéreim és a barátaim könnyes szemekkel néznek rám a közönség soraiból, és úgy éreztem abban a pillanatban, hogy mindannyian egyek vagyunk. Maga a helyzet soha nem volt kényelmes, de az előadás által úgy éreztem, mintha egy családdá váltunk volna. Nagyon jó volt ezt az érzést megtapasztalni, és igen nagy hatással volt rám. Maga az élmény mondhatjuk úgy, hogy lezárt egy fejezetet az életemben, de úgy gondolom, hogy ez a könyv mégis mindig nyitva marad.

Nagyon fanatikus rajongótáborod van. Meglep, ahogy egy egész közösség épül körülötted?
Néha megdöbbentő, mert az ember magánélete teljesen eltűnik néha, másrészt ugyanakkor meg is erősít abban, hogy az emberek kedvelik a munkámat. Nagyon jó látni, hogy az emberek elismerik a tehetségemet és látják bennem a potenciált. A közösségi médiában nagyon könnyű negatív visszajelzést kapni, és néha küzdök is ezzel. Kaphatok én 50.000 üzenetet arról, hogy mennyire jó vagyok, de az egyetlen negatív megjegyzés az, amely két hétig teljesen leköti a figyelmed. A közösségi média egy nagyon erős dolog. Lehet nagyon pozitív, és kapcsolatokat teremthet az emberek között, de nagyon veszélyes is. Óvatosnak kell lennünk, mert az emberek elfelejthetik, mennyire bántóak lehetnek a megjegyzéseik, és milyen mélyre is üthetnek, csak mert nem szemtől szembe mondják.

Sok tinédzser bálványa lettél. Milyen üzenetet szeretnél átadni?
Megtisztelés számomra, hogy van egy platform, amelyen olyan témákkal foglalkozhatok, amelyekre véleményem szerint nagyobb figyelmet kellene fordítani. Különösen akkor jó ha az embernek van egy rajongótábora, ha változtatni akar valamin, vagy valamilyen színházi projektet szeretne készíteni. Ha egy konkrét üzenetet kellene mondanom, amely mellett ki akarok állni az az, hogy kövesd mindig az álmaid, bármennyire is közhelyesen hangzik. A klisék okkal léteznek. Mindenki ezen a világon azért van itt, hogy egy bizonyos utat bejárjon. Hiába van tele ez az út akadályozó tényezőkkel, olyan helyre vezet majd, ahol megtaláljuk a boldogságot. Talán nem azonnal, de idővel eljön a pillanat. Talán ezt hívják az ördögi körnek. Azt javaslom, hogy vedd fel a legjobb cipődet, és haladj tovább ezen az úton. Mindenki, aki megpróbál téged megakadályozni: baszódjon meg, ez a te utad. Szeretned kell önmagad, azt amit csinálsz, és senki nem szólhat bele abba, amit szeretnél elérni, ne hagyd hogy mások elvárásai befolyásoljanak. Szükséged van egy "pozitív rohadjon meg az egész" hozzáállásra, és biztos vagyok benne, hogy mindenki képes levadászni a saját álmait.