Hogyan jött számodra a színészet?
Otthon játszottam színdarabokban. Szerda délutánonként dolgoztam a „Diction”-n, de ez akkoriban nem volt több hobbinál. Amikor már nem volt számomra elég a középiskola tettem egy lépést, és elmentem a leuveni Lemmensinstuut-ba. Hirtelen nap mint nap színházban voltam. Korábban sokszor sírva jöttem haza, de már boldogan kelek fel. Így nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ebben szeretnék továbbmenni iskola után. A mostani óráimon nem csak a színészeten van a hangsúly, hanem a színdarab készítés művészetén is. Meg vagyok győződve arról, hogy enélkül nem lehetek sikeres a szakmámban.
A Deja Vu-ben te alakítod az ideális jófiút. Mennyire kellett mélyre ásni a hiteles szerephez?
Max szerepe nagyon közel áll az én személyiségemhez, így nem volt nehéz. Csak a jégkorongozást kellett gyakorolnom. Bár ami engem illet, jó az, ha nem feltétlen nekem van megírva a szerepe. Például a wtFockban egy bipoláris, meleg fiút alakítok. Ez nehéz volt, sok kutatást igényelt. De amikor odajönnek hozzám az utcán, hogy a karakterem mennyit segített abban, hogy megtanuljon a bipolaritásával együtt élni, az elégedettségem annál nagyobb.
Mellékszereplő voltál a Deja Vu-ben. Mekkora nyomást okozott ez számodra?
Éjszaka éberen feküdtem az ágyamban. Bár ennek sok köze volt ahhoz, hogy elaludtam, amikor elkezdődött a forgatás. Pont miattam, egy ilyen kis újonc miatt csúszik a forgatás. Sírtam, amikor megérkeztem. Végül alig veszítettünk időt, de ezekután éberen feküdtem, és vártam, hogy megszólaljon az ébresztő. De nem sok vesztegetni való idő volt. A sminkesnek annyira volt ideje, hogy megszabaduljon a vörös szemeimtől, de ennyi.
A koronaválság már több mint egy éve meghatározza az életünket. Hogyan kezeled ezt?
Az első hetekben egyáltalán nem bántam a karantént. Lehetőséget adott, hogy levegőhöz jussak. Amúgy még mindig nem hiányzik annyira a szórakozás. Ennek mondjuk sok köze van a wtFockhoz. Elég fanatikus rajongótábora van. Az, hogy beülsz egy bárba az egyik haveroddal már többé nem lehetséges anélkül, hogy megszólítanának vagy fotózkodnának veled. Azonnal felismernek. Leginkább emiatt nem mentem semerre már a korona előtt sem. Leginkább az érintés hiánya visel meg. Szeretem megölelni az embereket, és nem tehetem most meg. De úgy gondolom, hogy érdekes időszak lehet. Segít elgondolkodni önmagadról és az életutadról, hogy hova szeretnél eljutni.
A Covid válság fájdalmasan világosság tette, hogy mennyire sérülékenyek a kreatív szakmák. Megváltoztatta bármiben a jövőbeni terveidet?
A színészvilág kemény, igen nagy a verseny. Nem könnyű helytállni, mindig vannak és lesznek nehéz pillanatok. De ettől függetlenül nem áll szándékomban mást tanulni, csak hogy legyen valami tartalék. A koronaválság csak jobban rádöbbentett arra, hogy mennyire fontos számomra a színészet. Soha nem tudtam félretolni. Én erre születtem. Érzem.
Source: De Morgen - 16th of March 2021 - Photos by Stefaan Temmerman
AJÁNLOM AZ OLDALT
