Ulrikke Falch 2020 februárjában búcsúzott el 1 millió követőjétől az instagramon, mert "belül nem érzi jól magát". A szorongás és a már diagnosztizált személyiségzavar miatt a SKAM sztárja és aktivistája ezért sem vállal már másokért felelősséget, csakis önmagáért. Ulrikke csak egy teljesen normális életet szeretett volna élni, azonban a nyilvánosság előtt és pszichéje miatt ezt nem tudta megtenni. Jelenleg gondol a jövőre mint pl. hogy tanárnak tanul tovább és hogy megszerzi a jogosítványt.

"Olykor súlyos beteg voltam, nem tudtam előre gondolkodni. Nem tudtam, hogy hol leszek egy év múlva, nem tudtam tervezni. De most a jövőre gondolok, és teljesen fantasztikus érzés, hogy lehetőségem van rá."

A Skam általi sikerének köszönhetően kiált a fiatal nők generációjáért. Az Instagramon számos követőjével osztotta meg fájdalmait és gondolatait a testével, a szorongással és az önértékeléssel kapcsolatban. Dokumentumfilmet készített a feminizmusról, továbbá írt egy könyvet is, a Jentelovent, melyben elmondja, hogy a "szűk látókörű testideálok, a diszkrimináció, a zaklatás és az igazságtalanság nélküli világért fog harcolni." Díjakra is jelölték, azonban nem fogadta el őket, mert nincs szüksége ahhoz díjra, hogy tudja hogy fontos amit csinál.

A halálos fenyegetések és gyűlöletkeltő megjegyzések ellenére (melyek csak megerősítették abban, amit már alapból gondolt a világról) - mint például, hogy csak figyelemhiányos, nem elég csinos - Ulrikke nem adta fel, és vállalta a felelősséget, hogy segít másoknak.

"Én is mindig sok segítséget kaptam. Sokszor voltam beteg, szomorú, szükségem volt arra, hogy mások segítsenek nekem. Tehát amikor végre alkalmam nyílt arra, hogy én is segíthessek másokon úgy gondoltam, hogy ez rendkívül fontos. Úgy éreztem, hogy felelősséggel tartozom. De rá kellett jönnöm, hogy önmagamon kell először dolgoznom, és addig másoknak sem tudok segíteni."

Idén februárban Ulrikke törölte instagram profilját és több mint egy millió követőtől és több jövedelmező influencerszerződéstől vett búcsút.

"Meg akarom mutatni az ember összetettségét. Az hogy mindig minden jól megy, csak egy illúzió. Attól mert sok pénzt keresnek, nem lesznek boldogok. Különleges szokása az embereknek, hogy felnéznek olyan emberekre, akik a tv-ben szerepelnek, de szeretném megmutatni, hogy az emberi probléma létezik és normális."

A dán TV2-vel együtt Ulrikke elindított egy dokumentumsorozatot is, az "Ulrikke uden skam"-ot, mely a teljes valóságot hivatott bemutatni. Egy szállodai szobában fekszik az ágyon, egy borosüveggel a kezében, szempillaspirállal és sminktáskával a kezében sír a kamerába, miközben megpróbálja felhívni az anyját, aki nem veszi fel a telefont. Ahol elmondja, hogy mennyire rosszul is van valójában. Hogy több mint 100.000 koronával tartozik az apjának, hogy küzd az édesanyjával, hogy hetente kétszer terápiás kezelésekre jár, és hogy személyiségzavarral diagnosztizálták, mely megnehezíti érzelmeinek a szabályozását.

"Nagyon bizonytalan vagyok abban, hogy ki is vagyok én valójában. Amikor nyilvánosság elé kerültem rájöttem, hogy felelősséggel tartozom. Nagyon pozitív volt, hogy oké, hirtelen példaképnek kellett lennem. Feminista aktivistaként töltöttem az időm és részt vettem a testideálok elleni harcban. De nem volt jó. Belül nem éreztem jól magam."

A dokumentumfilm eredetileg nem Ulrikkéről szólt volna, hanem ő készített volna terápiás betegekkel interjúkat, azonban rájött, hogy nem tudja ezt a szerepet eljátszani.

"Egy televíziós műsor nem képes egy embert teljesen ábrázolni. Annak ellenére, hogy a dokumentumfilm nagyon őszinte, vannak olyan oldalai is az életemnek, amelyet nem mutathatok be. Ha az emberek véleményt mondanak rólam, van elég erőm ahhoz, hogy azt mondhassam: Nem ismersz engem."

Amikor májusban megkezdték a dokumentumfilm forgatását rájött, hogy az egyik legnagyobb hibája az, hogy nem veszi komolyan az érzéseit. A túl sok ivás, bulizás és a megerősítés keresése túl sok fájdalmat váltott ki a színésznőből.

"Eltereltem a figyelmemet és kidolgoztam néhány olyan védekező mechanizmust, melyet már az elmúlt 7-8 évben nem működtek, így egyre inkább elhatárolódtam önmagamtól. És ami miatt leginkább kerestem a megerősítést az emberektől az az elutasítás érzése volt. És ez volt a szorongásom alapja is. Amikor elvesztettem a követőimet, negatív megjegyzéseket kaptam vagy nem kaptam egyszerűen csak elég lájkot úgy éreztem, hogy az emberek elutasítottak engem. Attól féltem folyamatosan, hogy nem leszek elég vicces, elég menő vagy épp politikailag eléggé elkötelezett."

2019 júliusában döntött először úgy, hogy nem élhet tovább így. Rájött, hogy el kell távolítania az életéből az olyan nem kívánt dolgokat, melyek hosszú távon nincsenek rá jó hatással, ezért már egyszer, júliusban letörölte az instagramját. Ezután azonban még visszatért később hozzá, de februárban végleg megszüntette fiókját. A gyógyulás útjának másik lépcsőfoka az, hogy megtanuljon együtt élni a terápiákkal és a személyiségzavarával.

"A diagnózis reményt adott számomra. Van kezelés, van valami megoldás. Hetente kétszer járok terápiára, és ez néhány évig még így is marad. Hosszú távon elköteleztem most magam, hogy igyekszem dolgozni önmagamon és fejlődni."

A sikeres öngyógyulás harmadik lépése a káros dolgok kiirtása és a zavarokkal való együttélés mellett pedig az, hogy mindig is őszinte legyen az érzéseivel kapcsolatban mind önmagának, mind másokkal szemben.

"Mindenki megkérdezni, hogy mizu, de igazából erre a kérdésre senki sem válaszol igazán őszintén. Mindannyian aggódunk amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk, és szégyenteljes érzés a rosszról beszélni, mert az emberek a jót akarják hallani. Nehéz volt, de megpróbáltam nem beszélni az érzéseimről. És akkor a személyiségzavarokkal kapcsolatban is sok az előítélet. Ezeknek az előítéleteknek nagy része valójában a tudatlanságból származik, ugyanis az emberek nagy része azt gondolja, hogy az instabil emberek csak a figyelmet keresik. Emiatt is rettentően nehéz őszintének lenni. Most hogy a jövőre koncentrálok olyan érzés, mintha az agyam másik felét használnám. Sok tervem van még. És van reményem."