2017 óta te játszod a Skam France egyik főszereplőjét, Lucast. Mesélnél erről egy kicsit többet?

Ez a norvég Skam című sorozatnak a francia remakeje, melynek a címe egyébként Szégyent jelent, és egy csapat tini életét és problémáját követi nyomon. Megvannak a sajátosságai ennek a sorozatnak. Az első ilyen például, hogy minden évadnak megvan a saját főszereplője. A második sajátosság, hogy minden klip valós időben történik. Folyamatos várakozást generál, ugyanis nem tudhatjuk, hogy mikor jön a következő klip. Minden pénteken pedig feltöltik a teljes epizódot. Elképesztőnek találom a Skamet, mert tényleg bemutatja azt, amin a fiatalok keresztülmennek a közösségi média használatával, és mindenki megtalálhatja benne önmagát kortól függetlenül,hiszen mindannyian feltettünk magunknak kérdéseket az identitásról, az életünkről, a szüleinkről, a változásról, amelyet mind megtapasztaltunk.

Néhány hónap alatt a Skam France igazi jelenséggé vált: a YouTube-n megtalálható klipek nézettsége az 500.000-től a 3 millióig terjed, mivel magyaráznád ezt a sikert? Ismersz más sorozatokat is, amelyek a fiatalságról szólnak?

Sok mindenre tudok gondolni, de először is ott a France TV Slash, rengeteg elképesztően jó sorozat van rajta, amely a fiatalságról szól. Mindezen felül nem egy megszokott, normális csatorna, amely így nagyobb szabadságot enged számukra. Az elmúlt 5 évből igen sok ilyen műsort lehet mondani: Sex Education, Mental, Stalk, Les Grancs on OCS, nagyon sok jó sorozat van, amely saját stílusában beszél arról, hogy min mennek keresztül a fiatalok, mindezt klisék nélkül. Ráadásul ez nagyon jó nekünk, fiatal színészeknek is, mert így manapság hozzáférhetünk olyan szerepekhez, amelyekben valódi dolgokat kell bemutatnunk és megvédenünk.

A Skamben minden évad története egy adott főszereplőtől függ. A 3. évadban Lucas volt a főszereplő, a homoszexualitásról és a coming outról szól, 2019-ben pedig megnyerte az Out d'or díjat is. Mit gondolsz az LMBT-jogok és az emberi mentalitás alakulásáról? Fontos számodra, hogy részese legyél ennek a változásnak?

Természetesen. Nem is tudom felfogni, hogyan lehetnek sokan ellene. Manapság egy olyan társadalomban élünk, ahol megtanulok bizonyos dolgokról többet beszélni, kedvesebbnek lenni, önmagunkat nevelni. A közösségi médiának nagy szerepe van az információ áramlásában, megtanuljuk tisztelni a különbségeket, megtanuljuk hogyan kell mindenkit tisztelni aki épp önmagát építi anélkül, hogy rosszul érezné magát vagy elítélnék. Ez a mi generációnk valódi mozgalma. Ebben a homofóbia elleni harcban elképesztőnek találom, hogy támogathatjuk a fiatalokat abban, hogy önmaguk határozzák meg az életüket és személyiségüket ha úgy szeretnék. Hogy végre megtanulhatjuk elfogadni azt, hogy mindenki változik és hogy a szexualitás is szerteágazó lehet. Szóval természetesen elkötelezett vagyok a homofóbia ellen, de ez számomra ennél is sokkal komolyabb. Elkötelezett vagyok aziránt, hogy visszahozzuk a szeretetet a középpontba.

6 évad után úgy döntöttetek Maxenceal, hogy nem tértek vissza a sorozat 7. és 8. évadára. Nehéz döntés volt?

Egyáltalán nem. Nincs bajom a távozásokkal, azt gondolom, hogy az ilyen típusú "szakításokkal" tudjuk építeni önmagunkat, és a távozás egy új kezdetnek a szinonimája. Akkor hagytad ott a sorozatot, amikor én akarta, a legjobbakat akartam megőrizni ezzel a kis utazással kapcsolatban. 3-4 éves keresztül ezzel a karakterrel nőttem fel, és a műsornak köszönhetően rengeteget változtam, így örökre a szívembe zártam.

Barátok maradtatok a többi színésszel a sorozatból?

Nagyon jóba vagyok a csapattal, legfőképp Maxenceal, gyakran hívjuk egymást, tényleg olyan emberek, akiket szívből szeretek és rengeteget segítettek nekem az életem során. Tudom jól, hogy ha hajnal 5-kor hívom fel őket, ők akkor is ott lesznek nekem. David Hourrégue, a sorozat rendezője, pedig olyan nekem, mint a második apám.

Nagyon sok találkozón veszel részt, miről is szól ez?

Arról, hogy találkozhatunk emberekkel, megoszthatjuk az élményeket. Imádom az embereket. A Skamnek igen nagy sikere van online, de ez csak a virtuális tér. Így amikor lehetőség van arra, hogy az emberek eljöhessenek hozzánk, megoszthassák velünk az érzéseiket... az a színészek számára nagyon kielégítő érzés.

Nagyon szép kapcsolatos van a közönségeddel, nem is meglepő, hogy Instagramon több mint 400 ezer követőd van, olyan ember vagy aki foglalkozik ezzel?

Abszolút. És a márkákkal való együttműködéseknek is a 90%-át elutasítom és csakis olyat vállalok el, amelyet tényleg én is kedvelek. Tudom hogy nem ez a munkám, de szeretném 100%-osan irányítani azt, hogy mit osztok meg az instagramomon. Nagyon sok ember dobja el erkölcsösségét a közösségi média miatt. Maxenceal a hírnévnek köszönheően lehetőségünk van arra, hogy egyfajta vízhangunk legyen és elképesztőnek találom, ahogy ő ezt az egészet kezeli, mindennel annyira jól kapcsolódik.

Láthattunk téged Michael Coste, a Hermés igazgatójának az instagramján is. Neked mi a stílusod? Vannak kedvenc márkáid?

Mivel még én is csak egy gyerek vagyok, a Hermés számomra egyenlő a luxussal. Amikor szüleimmel sétáltunk a Faubourg Saint-Honoré utcán, mindig megdöbbentem, amikor megláttam a lovat a Hermés épületének a tetején. Amikor találkoztam Michael Coste-val, elvitt a tetőn lévő kertbe, és hirtelen, amikor megláttam közelről azt a lovat, bekönnyeztem, mert sok gyermekkori emléket idézett fel. A stílusomról... szeretek szép darabokat viselni, amelyekben kényelmesen érzem magam. Szeretem  a 501 vintage farmereket Off-White Air Max-szel, imádom ezt a hétköznapi rockos stílus is, igaz eléggé laza és kihalóban van, de egy jó pulóverrel meg egy csinos karkötővel feldoba máris... voilá. Nem igazán szeretem a hivalkodó, gazdag dolgokat, nagy logókkal meg minden, inkább az olyan részleteket kedvelem, amelyeket csak azok ismernek fel, akik valóban ismerik a márkát. Nagyon szeretem a kabátokat is. És még az órák, sokkal szívesebben hordok olyat, amely egy francia cégtől származik, mint valami nagy Rolexet. Márkák tekintetében főként AMI-t, Levist, Sandrot, Maison Kitsunet, Zadig&Voltairet, Tommy Hilfiger, A.P.C-t hordok. Van egy márka amit nagyon kedvelek, a Céline, van néhány darabom tőlük. Alig várom hogy lássam, hogy Kim Jones mit alkot a Saint Laurentel, de már akkor is imádtam, amikor Anthony Vaccarello csinálta.

Te mindenek előtt is egy színházi színész vagy. A karantén előtt többször előadtad saját műsorod a Les 1001 Vies Des Urgencest. Vissza fogsz térni ehhez vagy vannak újabb színházi projektjeid?

Van néhány új. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért sok projektem van jelenleg is, de a covid miatt mind szünetelnek, így igazából mégse biztos semmi.

Korábban játszottál a Une Vie Sur Mesure-ben, ahol egy olyan tinit alakítottál, akinek a dobolás a szenvedélye, jól is fogadták a kritikusok, még a Parisian Star is. Ez milyen hatással volt rád?

Már 13 évesen is doboltam és apukám azt mondta "van egy színházi darab, amely egy srácról szól, aki a dobolás megszállottja, szeretnéd megnézni?" azonban akkor mégse néztük meg. Évekkel később Cédric újra elkezdett ebben a színházban dolgozni, és ekkor már a legjobb barátom mondta, hogy el kell mennem erre a darabra és megnézni, imádni fogom, de megint kihagytam. Aztán Cédric posztolt a Facebookján egy castingról, néhány barátom pedig megjelölt a poszt alatt, így elküldtem az önéletrajzom, adott két jelenetet amin dolgozhattam, és amikor először elolvastam csak annyira tudtam gondolni " de hát ez az én életem", és már láttam is magam előtt a régi önmagam, ahogy 3-6 órát töltöttem a zeneiskolában dobolással, csakis erre gondoltam, többet láttam a zeneiskolát mint a barátnőmet... Minden örömöm, összetörtségem benne volt. A dobom tényleg olyan volt számomra, mint a partnerem, pont mint az Une Vie Sur Mesureben. Életem egyik legszebb kalandja volt ez a darab, 245-ször adtuk elő. Nagyon hálás vagyok Cédricnek, Stephanie Battlenek és az életnek, hogy elém sodorta ezt a lehetőséget.

A dobolás mellett zongorán is játszol és dalokat is írsz, igazam van?

Akkor írtam dalokat, amikor 15-16 éves voltam, de sosem osztottam meg őket, ez csak egy olyan kis dolog, amit önmagam miatt csinálok. A karantén alatt újra elkezdtem csinálni és be is fejeztem pár számot. Elég szerencsés vagyok hogy van egy kis zenei stúdióm Párizsban és van hogy egész éjszakákat töltök ott.

Mi a terved ezekkel a számokkal, megtartod magadnak vagy meg fogod őket osztani velünk?

Remélem, hogy egyszer megoszthatom, de egyelőre várom a megfelelő pillanatot. Jelenleg szeretem, hogy ilyen bensőséges, de van hogy néha felrakok pár másodperces részleteket a hangom nélkül instagramra, de semmi több.

A koronavírusnak szörnyű hatásai voltak a művészvilágra, mit gondolsz, mi lesz a covid után?

Minden okkal történik, azért tűnt fel hogy megtaláljuk miért és hogyan használjuk. Egyben vagyunk egy korszak végén és egy másiknak a kezdetén, nem hunyhatunk szemet az ökológia és a világ felett, valamint afelett sem, hogy milyen fogyasztói életmódot folytatunk. A covid egy hatalmas pofon mindenki számára, megmutatva azt, hogy a természettel szemben túl sokat nem tudunk tenni. Olyan időket élünk, ahol minden 110%-al pörög, nem tudjuk már milyen az, amikor valami "hiányzik", milyen a nélkülözés. Ha meg akarsz nézni egy filmet vagy sorozatot csak felmész a Netflixre, csomó film van rajta, megnézem belőle 5 percet és ha unod, váltasz. Ha szexelni akarsz felmész a Tinderre, a Grinderre, és már húzogathatod az is embereket, megvan minden amit akarsz. Ha szeretnél egy könyvet rendelni felmész az Amazon Primera és 2 nap múlva már nálad is van. Ez a kereslet-kínálat. Művészként nézve az egészet, meg kell találnunk azt a módot, amivel rávesszük újra az embereket, hogy akarjanak színházba járni. Számomra a színház egy elköteleződés, és azt gondolom, hogy a fiatal generáció már nem ebbe az irányba halad.  Találnunk kell egy új módot arra, hogy megújítsuk az előadásokat. Még akkor is, ha valamilyen politikát folytatunk, fel kell rázni a dolgokat, de nem igazán érzem úgy, hogy ebben az irányba haladunk. Szeretném ha lehetnének gyerekeim, és szeretném, ha meg lenne a lehetőségük arra, hogy egy boldog világban éljenek. Egy nagyon önző társadalomban élünk, és a covid arra is jó, hogy felnyissa ilyen tekintetben a szemünket.

Marseillesben kellett volna forgatnod 3 hónapig, megvalósult?

Lemondták, de már forgatunk. Jelenleg Párizs és Marseilles között ingázom, de valószínűleg Marseillebe fogok 2 hónapra költözni.

Mesélnél erről többet?

Egy sorozatnak, a Plan B-nek a remakeje. Egy anyáról szól, aki felfedez egy céget, amely lehetővé teszi számára, hogy visszautazzon a múltba. A szülői szeretettel, nehézségekkel és hibákkal foglalkozik. Továbbá egy fiatal lányról is szól, aki nem érzi jól magát.

Hamarosan kijön a Slalom is, amely a szexuális zaklatásról szól, és te is megjelensz benne Maxként. A film még díjat is nyert, erről is tudnál kicsit többet mesélni?

Lyzről szól, egy fiatal síelőről, akinek lehetősége akad egy tanulmányi programban részt venni. Toxikus kapcsolatba kerül azonban az edzőjével, aki mentális és fizikailag is bántalmazza őt.

Kik a kedvenc színészeid?

Jacques Gamblin, Grégory Gadebois, Vincent Cassel, Clovis Cornillac.

Hogyan jöttél rá, hogy színész szeretnél lenni?

Már gyerekkoromban is szerettem a színházat, szeretek érzéseket kiváltani másokból, történeteket elmondani és megosztani. Egy darab közben igen erős az emberek közötti kötelék. Szeretem megfigyelni közben az embereket, az érzéseiket, látni hogy hogyan reagálnak, elbűvölőnek találom.