Sagid: Rengeteg címkével vagytok megbélyegezve (utal itt arra, hogy mennyi mindennel foglalkoznak a lányok). A vészharangok azonnal megszólaltak a fejemben. Nem stresszes ennyi minden egyszerre csinálni?
Sterre: Én szeretem ezt a sokféleséget.

Sagid: Mielőtt teljesen elmerülnénk a mentális egészség témájában, nagyon kíváncsi vagyok: milyenek voltatok gyerekként?
Zoe: Nagyon szociális, nyitott és kíváncsi voltam. De végül ahogy idősödtem, úgy a 6-7. osztály körül, ez a kíváncsiság átváltott depresszióba.
Sterre: Én eleinte nagyon nyugodt voltam.Társas nem igazán. De lassan egyre nyitottabb lettem. Egyre inkább extrovertált lettem. Különösen akkor nyíltam meg nagyon, amikor rájöttem, hogy mennyire szeretek a színpadon lenni. Végül egyre könnyebben tudtam beszélgetni is másokkal és egyre szociálisabbá váltam.

Sagid: Emlékszem még az első pillanatra, amikor megtapasztaltad a stressz?
Zoe: Valószínűleg a szüleim veszekedései során. Kisgyerekként tehetetlennek éreztem magam.
Sterre: Igen, ez nagyon megterhelő. Én akkor éreztem először, amikor felkerültem iskolába. Főként amikor elkezdtem a középiskolát. Az egész stressz a sok házitól és az új emberek miatt alakult ki.

Sagid: Ha van bármi problémád, van olyan ember a környezetedben, akivel beszélhetsz? Mit gondoltok arról, hogy a mentális egészség egy olyan dolog, amelyet otthonról hoz az ember?
Sterre: Teljesen egyértelműen sosem beszéltem a szüleimmel erről, de mindig is egyértelmű volt számomra, hogy bármikor kopogtathatok a családi ajtón ha problémába ütközök.
Zoe: Nekem egy nagyon jó terapeutám van. Otthon édesapám nem igazán foglalkozott a mentális egészséggel, jobban foglalkozott azzal, hogy elkerülje, eltaszítsa a dolgot. Mindig azt kaptam, hogy "ne mondd, hogy depressziós vagy mert akkor őrültnek hisznek". Egyébként ez természetesen egyáltalán nem így van. Édesanyám viszont sokat foglalkozott a dologgal. Azt mondta mindig csak azt csináljam, amitől jól érzem magam. Ha valaki olyat csinál, ami nem okoz neki örömet, akkor inkább ne csinálja. Szóval igazából megtapasztaltam már a szélsőségeket.

Sagid: Kíváncsi lennék, hogy amikor nem érzitek jól magadtokat, vagy stresszesek vagytok, akkor mi az amitől jobb lesz?
Sterre: A zene. Néha csak egyetlen számra van szükségem ahhoz, hogy elgondolkodjak. És akkor visszakapom az összes energiámat.
Sagid: Mármint zenét hallgatni vagy csinálni?
Sterre: Mind a kettő.
Sagid: És neked Zoe?
Zoe: Nekem is. Valamint az utóbbi időben felfedeztem milyen jó sétálni. Számomra az is hatásos, ha meditálok vagy légzőgyakorlatokat végzek.

Sagid: Mikor volt legutóbb, hogy annak ellenére hogy nem érezted jól magad, mégis azt mondtad minden rendben?
Sterre: Én erre mostmár nagyon odafigyelek. Régen amikor megkérdezték hogy vagyok, mindig annyit mondtam, hogy jól, prímán, szuperül. Kerülve a kérdést. Most amikor valaki megkérdezi megpróbálom kicsit részletesebben elmondani, hogy hogyan mennek a dolgok.
Sagid: Tehát régen hazudtál róla.
Sterre: Igen.
Zoe: Lenyűgöző.
Sagid: És te Zoe?
Zoe: Számomra ez kicsit más. Szerintem nem kell mindenkinek kiönteni  a szíved. Szerintem az is sokat jelent, amikor felhívok valakit és megkérdezik hogy vagyok annyit mondok: Minden rendben, csak egy kérdésem van...

Sagid: Tudod hol vannak a határaid?
Sterre: Igen, azt hiszem. Gyakran még nagy tömegek előtt is tudom tartani.
Zoe: Számomra ez olyan dolog, amelyet többször, több területen is meg kellett tapasztalnom és tanulnom. Szeretek tenni az emberekért, hogy kedveljenek. Még a szexualitás terén is gondjaim vannak a határok megtartásával.
Sagid: Ez egy olyan dolog, amiről már beszéltünk. Ha valakinek szórakoztató a munkája, akkor nehéz nemet mondani.
Sterre: Igen, gyakran feltölt energiával. De igen, a test csak bizonyos mértékű nyomást képes kezelni, és bizonyos ponton....
Zoe: Azt hiszem, hogy nekem ezelőtt az egész Covid-19 helyzet előtt nem ment. Nem igazán tudtam, hogy mi megengedett. Egy fiatal szomjazik a sikerre, és ez nagy nyomást helyezett rám.

Sagid: Van még egy kérdésem. Képzeljétek el, hogy egy lakatlan szigeten tartózkodtok és csak egy ember hívhattok magatokkal. Ki lenne az?
Zoe: A terapeutám. Jól kell tudni felhasználni az idődet.
Sagid: Jól tudnál meditálni ott?
Zoe: Igen. Bár szerintem bárkinek menne.
Sagid: Sterre, te kit hívnál?
Sterre: Anyukámat.

Sagid: Van még három "Én még sohasem.." kérdésem számotokra. Az első: én még sohasem sírtam nyilvánosság előtt.
Sterre: Én sírtam
Zoe: Én is.
Sagid: Én még sohasem törtem össze dühömben semmit.
Zoe: Én igen.
Sagid: Mit törtél el?
Zoe: A múlt héten nagyon rosszul éreztem magam és elborult az agyam. Levettem valamit az asztalomról és eldobtam. Egy gyönyörű tál volt. Végül készítettem ezt festményt, amin az a szöveg van, hogy "Ne dobálj semmi olyat, amit szeretsz".
Sagid: Te mit törtélt el Sterre?
Sterre: Egy hajpántot.
Zoe: Érzelmi értékű?
Sterre: Tényleg nagyon szép volt, annyira szerettem. De elegem lett.
Sagid: Én még sohasem tettem úgy, mintha jól lennék annak ellenére, hogy valójában sírtam belül.
Sterre: Én igen.
Zoe: Én is. Sajnálatos módon.
Sterre: Ki nem?

Sagid: Ha holnap tanácsot adhatnál a 13 éves önmagadnak a mentális egészséggel kapcsolatban, mi lenne az?
Sterre: Hogy ne érdekeljen túlságosan, hogy mások mit mondanak. Egyre jobban kezdem megtanulni elengedni ezeket.
Zoe: Minden amit megtapasztaltam, az nem büntetés, nem hiba. Ez tesz téged önmagaddá. Minden okkal történik. Ez a mottóm.