A No Backstage nevű brazil csatorna készített egy angol nyelvű interjút Hermannal, mely YouTube csatornájukra is felkerült teljes terjedelmében. Akik tudnak angolul, azok érteni fogják, de ha beállítjátok, hogy készítsen automatikus magyar fordítást a youtube, akkor magyar felirattal is (egész jól lefordítva) megnézhetitek a videót.
Az automatikus fordítás csak gépekről, laptopokról működik. A beállítások - feliratok fülnél kattintsatok az automatikus fordításra, majd válasszátok ki a kívánt nyelvet. :)
Az interjú alatt főként Herman (és David) tavaly debütáló sorozatáról, a Ragnarökről esik szó. A sorozat a Netflixen érhető el magyar felirattal, és hamarosan érkezik a második évad is. Az interjúból megtudhatjuk, hogy ugyan a forgatást már befejezték, azonban az utómunkálatokkal még nincsenek kész. Herman beszél arról is, hogy a sorozat előtt is ismerte a skandináv mitológiát, de nem annyira mélyen, így sokat tanult a sorozat által. Hitt benne, hogy nagy sikere lesz a sorozatnak, de mégse gondolta hogy ekkora sikere lesz mindenhol. Szóba kerül az is, hogy mennyire érzi Herman fontosnak, hogy 2,6 millió instagram követőjével megossza véleményét - amit természetesen fontosnak tart, de mégis inkább a szórakoztatás a legfőbb célja, ezért is szokott live streameket csinálni. A Skam és Ragnarök közül a Ragnarök volt számára a nagyobb kihívás, mert egy sokkal nagyobb szerep volt számára, főleg a 2. évad. Egy-két évente szoktak a Skam castel találkozni is, ki is emelte, hogy persze vannak akikkel jobban tartja a kapcsolatot, vannak akikkel pedig kevésbé. Megtudhatjuk azt is, hogy mindig is szerette volna Pókembert eljátszani, és szívesen játszana Leonardo Dicaprioval. Sőt, még portugál mondatokat is próbál felolvasni...
Nézzétek meg a videót, Herman nagyon aranyos benne, jól lehet érteni az angolját, de mint mondtam elérhető az automatikus fordítás is. :)
Axel még tavasszal adott egy interjút az APOLLO Magazinenak. Az interjú során több téma is előkerül, mint például maga a Skam France, hogy milyen volt elengedi a sorozatot és mit köszönhet neki, hogyan gondolkozik a homofóbiáról, milyen jövőbeli tervei és projektjei vannak, illetve jelen világunk egyik legfontosabb témája is előkerült, mit gondol a koronavírusról és szerinte hogyan fogja megváltoztatni világunkat.
2017 óta te játszod a Skam France egyik főszereplőjét, Lucast. Mesélnél erről egy kicsit többet?
Ez a norvég Skam című sorozatnak a francia remakeje, melynek a címe egyébként Szégyent jelent, és egy csapat tini életét és problémáját követi nyomon. Megvannak a sajátosságai ennek a sorozatnak. Az első ilyen például, hogy minden évadnak megvan a saját főszereplője. A második sajátosság, hogy minden klip valós időben történik. Folyamatos várakozást generál, ugyanis nem tudhatjuk, hogy mikor jön a következő klip. Minden pénteken pedig feltöltik a teljes epizódot. Elképesztőnek találom a Skamet, mert tényleg bemutatja azt, amin a fiatalok keresztülmennek a közösségi média használatával, és mindenki megtalálhatja benne önmagát kortól függetlenül,hiszen mindannyian feltettünk magunknak kérdéseket az identitásról, az életünkről, a szüleinkről, a változásról, amelyet mind megtapasztaltunk.
Néhány hónap alatt a Skam France igazi jelenséggé vált: a YouTube-n megtalálható klipek nézettsége az 500.000-től a 3 millióig terjed, mivel magyaráznád ezt a sikert? Ismersz más sorozatokat is, amelyek a fiatalságról szólnak?
Sok mindenre tudok gondolni, de először is ott a France TV Slash, rengeteg elképesztően jó sorozat van rajta, amely a fiatalságról szól. Mindezen felül nem egy megszokott, normális csatorna, amely így nagyobb szabadságot enged számukra. Az elmúlt 5 évből igen sok ilyen műsort lehet mondani: Sex Education, Mental, Stalk, Les Grancs on OCS, nagyon sok jó sorozat van, amely saját stílusában beszél arról, hogy min mennek keresztül a fiatalok, mindezt klisék nélkül. Ráadásul ez nagyon jó nekünk, fiatal színészeknek is, mert így manapság hozzáférhetünk olyan szerepekhez, amelyekben valódi dolgokat kell bemutatnunk és megvédenünk.
A Skamben minden évad története egy adott főszereplőtől függ. A 3. évadban Lucas volt a főszereplő, a homoszexualitásról és a coming outról szól, 2019-ben pedig megnyerte az Out d'or díjat is. Mit gondolsz az LMBT-jogok és az emberi mentalitás alakulásáról? Fontos számodra, hogy részese legyél ennek a változásnak?
Természetesen. Nem is tudom felfogni, hogyan lehetnek sokan ellene. Manapság egy olyan társadalomban élünk, ahol megtanulok bizonyos dolgokról többet beszélni, kedvesebbnek lenni, önmagunkat nevelni. A közösségi médiának nagy szerepe van az információ áramlásában, megtanuljuk tisztelni a különbségeket, megtanuljuk hogyan kell mindenkit tisztelni aki épp önmagát építi anélkül, hogy rosszul érezné magát vagy elítélnék. Ez a mi generációnk valódi mozgalma. Ebben a homofóbia elleni harcban elképesztőnek találom, hogy támogathatjuk a fiatalokat abban, hogy önmaguk határozzák meg az életüket és személyiségüket ha úgy szeretnék. Hogy végre megtanulhatjuk elfogadni azt, hogy mindenki változik és hogy a szexualitás is szerteágazó lehet. Szóval természetesen elkötelezett vagyok a homofóbia ellen, de ez számomra ennél is sokkal komolyabb. Elkötelezett vagyok aziránt, hogy visszahozzuk a szeretetet a középpontba.
6 évad után úgy döntöttetek Maxenceal, hogy nem tértek vissza a sorozat 7. és 8. évadára. Nehéz döntés volt?
Egyáltalán nem. Nincs bajom a távozásokkal, azt gondolom, hogy az ilyen típusú "szakításokkal" tudjuk építeni önmagunkat, és a távozás egy új kezdetnek a szinonimája. Akkor hagytad ott a sorozatot, amikor én akarta, a legjobbakat akartam megőrizni ezzel a kis utazással kapcsolatban. 3-4 éves keresztül ezzel a karakterrel nőttem fel, és a műsornak köszönhetően rengeteget változtam, így örökre a szívembe zártam.
Barátok maradtatok a többi színésszel a sorozatból?
Nagyon jóba vagyok a csapattal, legfőképp Maxenceal, gyakran hívjuk egymást, tényleg olyan emberek, akiket szívből szeretek és rengeteget segítettek nekem az életem során. Tudom jól, hogy ha hajnal 5-kor hívom fel őket, ők akkor is ott lesznek nekem. David Hourrégue, a sorozat rendezője, pedig olyan nekem, mint a második apám.
Nagyon sok találkozón veszel részt, miről is szól ez?
Arról, hogy találkozhatunk emberekkel, megoszthatjuk az élményeket. Imádom az embereket. A Skamnek igen nagy sikere van online, de ez csak a virtuális tér. Így amikor lehetőség van arra, hogy az emberek eljöhessenek hozzánk, megoszthassák velünk az érzéseiket... az a színészek számára nagyon kielégítő érzés.
Nagyon szép kapcsolatos van a közönségeddel, nem is meglepő, hogy Instagramon több mint 400 ezer követőd van, olyan ember vagy aki foglalkozik ezzel?
Abszolút. És a márkákkal való együttműködéseknek is a 90%-át elutasítom és csakis olyat vállalok el, amelyet tényleg én is kedvelek. Tudom hogy nem ez a munkám, de szeretném 100%-osan irányítani azt, hogy mit osztok meg az instagramomon. Nagyon sok ember dobja el erkölcsösségét a közösségi média miatt. Maxenceal a hírnévnek köszönheően lehetőségünk van arra, hogy egyfajta vízhangunk legyen és elképesztőnek találom, ahogy ő ezt az egészet kezeli, mindennel annyira jól kapcsolódik.
Láthattunk téged Michael Coste, a Hermés igazgatójának az instagramján is. Neked mi a stílusod? Vannak kedvenc márkáid?
Mivel még én is csak egy gyerek vagyok, a Hermés számomra egyenlő a luxussal. Amikor szüleimmel sétáltunk a Faubourg Saint-Honoré utcán, mindig megdöbbentem, amikor megláttam a lovat a Hermés épületének a tetején.Amikor találkoztam Michael Coste-val, elvitt a tetőn lévő kertbe, és hirtelen, amikor megláttam közelről azt a lovat, bekönnyeztem, mert sok gyermekkori emléket idézett fel.A stílusomról... szeretek szép darabokat viselni, amelyekben kényelmesen érzem magam. Szeretem a 501 vintage farmereket Off-White Air Max-szel, imádom ezt a hétköznapi rockos stílus is, igaz eléggé laza és kihalóban van, de egy jó pulóverrel meg egy csinos karkötővel feldoba máris... voilá. Nem igazán szeretem a hivalkodó, gazdag dolgokat, nagy logókkal meg minden, inkább az olyan részleteket kedvelem, amelyeket csak azok ismernek fel, akik valóban ismerik a márkát. Nagyon szeretem a kabátokat is. És még az órák, sokkal szívesebben hordok olyat, amely egy francia cégtől származik, mint valami nagy Rolexet. Márkák tekintetében főként AMI-t, Levist, Sandrot, Maison Kitsunet, Zadig&Voltairet, Tommy Hilfiger, A.P.C-t hordok. Van egy márka amit nagyon kedvelek, a Céline, van néhány darabom tőlük. Alig várom hogy lássam, hogy Kim Jones mit alkot a Saint Laurentel, de már akkor is imádtam, amikor Anthony Vaccarello csinálta.
Te mindenek előtt is egy színházi színész vagy. A karantén előtt többször előadtad saját műsorod a Les 1001 Vies Des Urgencest. Vissza fogsz térni ehhez vagy vannak újabb színházi projektjeid?
Van néhány új. Szerencsésnek mondhatom magam, amiért sok projektem van jelenleg is, de a covid miatt mind szünetelnek, így igazából mégse biztos semmi.
Korábban játszottál a Une Vie Sur Mesure-ben, ahol egy olyan tinit alakítottál, akinek a dobolás a szenvedélye, jól is fogadták a kritikusok, még a Parisian Star is. Ez milyen hatással volt rád?
Már 13 évesen is doboltam és apukám azt mondta "van egy színházi darab, amely egy srácról szól, aki a dobolás megszállottja, szeretnéd megnézni?" azonban akkor mégse néztük meg. Évekkel később Cédric újra elkezdett ebben a színházban dolgozni, és ekkor már a legjobb barátom mondta, hogy el kell mennem erre a darabra és megnézni, imádni fogom, de megint kihagytam. Aztán Cédric posztolt a Facebookján egy castingról, néhány barátom pedig megjelölt a poszt alatt, így elküldtem az önéletrajzom, adott két jelenetet amin dolgozhattam, és amikor először elolvastam csak annyira tudtam gondolni " de hát ez az én életem", és már láttam is magam előtt a régi önmagam, ahogy 3-6 órát töltöttem a zeneiskolában dobolással, csakis erre gondoltam, többet láttam a zeneiskolát mint a barátnőmet... Minden örömöm, összetörtségem benne volt. A dobom tényleg olyan volt számomra, mint a partnerem, pont mint az Une Vie Sur Mesureben. Életem egyik legszebb kalandja volt ez a darab, 245-ször adtuk elő. Nagyon hálás vagyok Cédricnek, Stephanie Battlenek és az életnek, hogy elém sodorta ezt a lehetőséget.
A dobolás mellett zongorán is játszol és dalokat is írsz, igazam van?
Akkor írtam dalokat, amikor 15-16 éves voltam, de sosem osztottam meg őket, ez csak egy olyan kis dolog, amit önmagam miatt csinálok. A karantén alatt újra elkezdtem csinálni és be is fejeztem pár számot. Elég szerencsés vagyok hogy van egy kis zenei stúdióm Párizsban és van hogy egész éjszakákat töltök ott.
Mi a terved ezekkel a számokkal, megtartod magadnak vagy meg fogod őket osztani velünk?
Remélem, hogy egyszer megoszthatom, de egyelőre várom a megfelelő pillanatot. Jelenleg szeretem, hogy ilyen bensőséges, de van hogy néha felrakok pár másodperces részleteket a hangom nélkül instagramra, de semmi több.
A koronavírusnak szörnyű hatásai voltak a művészvilágra, mit gondolsz, mi lesz a covid után?
Minden okkal történik, azért tűnt fel hogy megtaláljuk miért és hogyan használjuk. Egyben vagyunk egy korszak végén és egy másiknak a kezdetén, nem hunyhatunk szemet az ökológia és a világ felett, valamint afelett sem, hogy milyen fogyasztói életmódot folytatunk. A covid egy hatalmas pofon mindenki számára, megmutatva azt, hogy a természettel szemben túl sokat nem tudunk tenni. Olyan időket élünk, ahol minden 110%-al pörög, nem tudjuk már milyen az, amikor valami "hiányzik", milyen a nélkülözés. Ha meg akarsz nézni egy filmet vagy sorozatot csak felmész a Netflixre, csomó film van rajta, megnézem belőle 5 percet és ha unod, váltasz. Ha szexelni akarsz felmész a Tinderre, a Grinderre, és már húzogathatod az is embereket, megvan minden amit akarsz. Ha szeretnél egy könyvet rendelni felmész az Amazon Primera és 2 nap múlva már nálad is van. Ez a kereslet-kínálat. Művészként nézve az egészet, meg kell találnunk azt a módot, amivel rávesszük újra az embereket, hogy akarjanak színházba járni. Számomra a színház egy elköteleződés, és azt gondolom, hogy a fiatal generáció már nem ebbe az irányba halad. Találnunk kell egy új módot arra, hogy megújítsuk az előadásokat. Még akkor is, ha valamilyen politikát folytatunk, fel kell rázni a dolgokat, de nem igazán érzem úgy, hogy ebben az irányba haladunk. Szeretném ha lehetnének gyerekeim, és szeretném, ha meg lenne a lehetőségük arra, hogy egy boldog világban éljenek. Egy nagyon önző társadalomban élünk, és a covid arra is jó, hogy felnyissa ilyen tekintetben a szemünket.
Marseillesben kellett volna forgatnod 3 hónapig, megvalósult?
Lemondták, de már forgatunk. Jelenleg Párizs és Marseilles között ingázom, de valószínűleg Marseillebe fogok 2 hónapra költözni.
Mesélnél erről többet?
Egy sorozatnak, a Plan B-nek a remakeje. Egy anyáról szól, aki felfedez egy céget, amely lehetővé teszi számára, hogy visszautazzon a múltba. A szülői szeretettel, nehézségekkel és hibákkal foglalkozik. Továbbá egy fiatal lányról is szól, aki nem érzi jól magát.
Hamarosan kijön a Slalom is, amely a szexuális zaklatásról szól, és te is megjelensz benne Maxként. A film még díjat is nyert, erről is tudnál kicsit többet mesélni?
Lyzről szól, egy fiatal síelőről, akinek lehetősége akad egy tanulmányi programban részt venni. Toxikus kapcsolatba kerül azonban az edzőjével, aki mentális és fizikailag is bántalmazza őt.
Kik a kedvenc színészeid?
Jacques Gamblin, Grégory Gadebois, Vincent Cassel, Clovis Cornillac.
Hogyan jöttél rá, hogy színész szeretnél lenni?
Már gyerekkoromban is szerettem a színházat, szeretek érzéseket kiváltani másokból, történeteket elmondani és megosztani. Egy darab közben igen erős az emberek közötti kötelék. Szeretem megfigyelni közben az embereket, az érzéseiket, látni hogy hogyan reagálnak, elbűvölőnek találom.
Az Amazon Prime a The Wilds premierje miatt készített egy interjút Zoe Love Smithel és Sterre Koningal, melyben a mentális egészségről és önmagunk elfogadásáról esik szó, a két lány milyen módon bírkózik meg a nehézségekkel. Sterre Koning egy 17 éves, holland YouTuber, színésznő, énekes és model, Zoe-t pedig mindannyian ismerhetjük a Skam NL-ből. A 20 éves Zoe a színészet mellett az énekléssel, a fotózással és a modellkedéssel is foglalkozik. Az interjút Sagid Carter készítette, a holland nyelvű és feliratú videót itt megnézhetitek ha érdekel. Lépjünk tovább a magyar fordításra. Zoe válaszait dőlt betűvel kiemeltem.
Sagid: Rengeteg címkével vagytok megbélyegezve (utal itt arra, hogy mennyi mindennel foglalkoznak a lányok). A vészharangok azonnal megszólaltak a fejemben. Nem stresszes ennyi minden egyszerre csinálni? Sterre: Én szeretem ezt a sokféleséget.
Sagid: Mielőtt teljesen elmerülnénk a mentális egészség témájában, nagyon kíváncsi vagyok: milyenek voltatok gyerekként? Zoe: Nagyon szociális, nyitott és kíváncsi voltam. De végül ahogy idősödtem, úgy a 6-7. osztály körül, ez a kíváncsiság átváltott depresszióba. Sterre: Én eleinte nagyon nyugodt voltam.Társas nem igazán. De lassan egyre nyitottabb lettem. Egyre inkább extrovertált lettem. Különösen akkor nyíltam meg nagyon, amikor rájöttem, hogy mennyire szeretek a színpadon lenni. Végül egyre könnyebben tudtam beszélgetni is másokkal és egyre szociálisabbá váltam.
Sagid: Emlékszem még az első pillanatra, amikor megtapasztaltad a stressz? Zoe: Valószínűleg a szüleim veszekedései során. Kisgyerekként tehetetlennek éreztem magam. Sterre: Igen, ez nagyon megterhelő. Én akkor éreztem először, amikor felkerültem iskolába. Főként amikor elkezdtem a középiskolát. Az egész stressz a sok házitól és az új emberek miatt alakult ki.
Sagid: Ha van bármi problémád, van olyan ember a környezetedben, akivel beszélhetsz? Mit gondoltok arról, hogy a mentális egészség egy olyan dolog, amelyet otthonról hoz az ember? Sterre: Teljesen egyértelműen sosem beszéltem a szüleimmel erről, de mindig is egyértelmű volt számomra, hogy bármikor kopogtathatok a családi ajtón ha problémába ütközök. Zoe:Nekem egy nagyon jó terapeutám van. Otthon édesapám nem igazán foglalkozott a mentális egészséggel, jobban foglalkozott azzal, hogy elkerülje, eltaszítsa a dolgot. Mindig azt kaptam, hogy "ne mondd, hogy depressziós vagy mert akkor őrültnek hisznek". Egyébként ez természetesen egyáltalán nem így van. Édesanyám viszont sokat foglalkozott a dologgal. Azt mondta mindig csak azt csináljam, amitől jól érzem magam. Ha valaki olyat csinál, ami nem okoz neki örömet, akkor inkább ne csinálja. Szóval igazából megtapasztaltam már a szélsőségeket.
Sagid: Kíváncsi lennék, hogy amikor nem érzitek jól magadtokat, vagy stresszesek vagytok, akkor mi az amitől jobb lesz? Sterre: A zene. Néha csak egyetlen számra van szükségem ahhoz, hogy elgondolkodjak. És akkor visszakapom az összes energiámat. Sagid: Mármint zenét hallgatni vagy csinálni? Sterre: Mind a kettő. Sagid: És neked Zoe? Zoe:Nekem is. Valamint az utóbbi időben felfedeztem milyen jó sétálni. Számomra az is hatásos, ha meditálok vagy légzőgyakorlatokat végzek.
Sagid: Mikor volt legutóbb, hogy annak ellenére hogy nem érezted jól magad, mégis azt mondtad minden rendben? Sterre: Én erre mostmár nagyon odafigyelek. Régen amikor megkérdezték hogy vagyok, mindig annyit mondtam, hogy jól, prímán, szuperül. Kerülve a kérdést. Most amikor valaki megkérdezi megpróbálom kicsit részletesebben elmondani, hogy hogyan mennek a dolgok. Sagid: Tehát régen hazudtál róla. Sterre: Igen. Zoe: Lenyűgöző. Sagid: És te Zoe? Zoe:Számomra ez kicsit más. Szerintem nem kell mindenkinek kiönteni a szíved. Szerintem az is sokat jelent, amikor felhívok valakit és megkérdezik hogy vagyok annyit mondok: Minden rendben, csak egy kérdésem van...
Sagid: Tudod hol vannak a határaid? Sterre: Igen, azt hiszem. Gyakran még nagy tömegek előtt is tudom tartani. Zoe:Számomra ez olyan dolog, amelyet többször, több területen is meg kellett tapasztalnom és tanulnom. Szeretek tenni az emberekért, hogy kedveljenek. Még a szexualitás terén is gondjaim vannak a határok megtartásával. Sagid: Ez egy olyan dolog, amiről már beszéltünk. Ha valakinek szórakoztató a munkája, akkor nehéz nemet mondani. Sterre: Igen, gyakran feltölt energiával. De igen, a test csak bizonyos mértékű nyomást képes kezelni, és bizonyos ponton.... Zoe:Azt hiszem, hogy nekem ezelőtt az egész Covid-19 helyzet előtt nem ment. Nem igazán tudtam, hogy mi megengedett. Egy fiatal szomjazik a sikerre, és ez nagy nyomást helyezett rám.
Sagid: Van még egy kérdésem. Képzeljétek el, hogy egy lakatlan szigeten tartózkodtok és csak egy ember hívhattok magatokkal. Ki lenne az? Zoe: A terapeutám. Jól kell tudni felhasználni az idődet. Sagid: Jól tudnál meditálni ott? Zoe: Igen. Bár szerintem bárkinek menne. Sagid: Sterre, te kit hívnál? Sterre: Anyukámat.
Sagid: Van még három "Én még sohasem.." kérdésem számotokra. Az első: én még sohasem sírtam nyilvánosság előtt. Sterre: Én sírtam Zoe:Én is. Sagid: Én még sohasem törtem össze dühömben semmit. Zoe:Én igen. Sagid: Mit törtél el? Zoe:A múlt héten nagyon rosszul éreztem magam és elborult az agyam. Levettem valamit az asztalomról és eldobtam. Egy gyönyörű tál volt. Végül készítettem ezt festményt, amin az a szöveg van, hogy "Ne dobálj semmi olyat, amit szeretsz". Sagid: Te mit törtélt el Sterre? Sterre: Egy hajpántot. Zoe: Érzelmi értékű? Sterre: Tényleg nagyon szép volt, annyira szerettem. De elegem lett. Sagid: Én még sohasem tettem úgy, mintha jól lennék annak ellenére, hogy valójában sírtam belül. Sterre: Én igen. Zoe:Én is. Sajnálatos módon. Sterre: Ki nem?
Sagid: Ha holnap tanácsot adhatnál a 13 éves önmagadnak a mentális egészséggel kapcsolatban, mi lenne az? Sterre: Hogy ne érdekeljen túlságosan, hogy mások mit mondanak. Egyre jobban kezdem megtanulni elengedni ezeket. Zoe:Minden amit megtapasztaltam, az nem büntetés, nem hiba. Ez tesz téged önmagaddá. Minden okkal történik. Ez a mottóm.
Gondolom a SKAM-et nektek látogatóknak nem kell bemutatni. A WTFock a norvég SKAM belga remake változata, melyet azért is dicsértek nagyon a nézők, mert még realisztikusabban bemutatták a mai tinédzserek problémáit olyan komoly témakörökben is, mint a szexuális zaklatás, a drogok, étkezési problémák vagy a mentális betegségek. Willem Herbots a sorozat 3. évadának főszereplőjét, Robbe-t alakította, karaktere pedig számos problémán ment keresztül, mint például az önelfogadással való küzdelem, miközben a külvilág is azt érezteti vele, hogy ő rossz azért, mert homoszexuális.
Willem Herbots, a WTFock belga színésze megosztotta élményeit arról, hogy milyen volt amikor megpróbálta a mentális betegségeket a lehető legjobb módon ábrázolni:
"Annak érdekében, hogy meg tudjam érteni a karakterem problémáit, próbáltam minden olyan érzést feleleveníteni, melyeket korábban éreztem."
"Nagyon sok kutatással járt az, hogy eljátszhassam Robbe-t. Azt akartam, hogy valós legyen, nem csak önmagam, hanem mások számára is, hogy beigazoljam azt, hogy egy heteroszexuális színész képes eljátszani egy meleg karaktert. De ezt csak akkor tudtam megtenni, ha előtte megfelelően tájékozódtam."
Willem a LUCA Művészeti Iskolában tanul jelenleg drámát, és a WTFock előtt már szerepelt olyan kisfilmekben, mint a Childhood Freedom, de színházi projektjei is voltak.
"Azokra a szerepekre úgy készültem fel, hogy próbáltam a karakterekre és azoknak a problémáira gondolni. Úgy tudtam egyre jobban felfedezni és megismerni a karakterem, hogy megelevenítettem, játék közben. Dea WTFock esetében kicsit tovább mentem. Nagyon szerettem volna korrekt módon elmondani a történetet, mivel ez a karakter nagy jelentőséggel bírhat az olyan emberek számára, akik hasonlítanak Robbehoz. Igyekeztem Robbe küzdelmeit azokkal az érzésekkel megjeleníteni, melyeket én is éreztem már korábban az önelfogadás kapcsán. A műsor rendezőjével és Willem De Schryverrel (Sander) együtt beszélgettem a stáb homoszexuális tagjaival, de beszélgettem egyedül is emberekkel, olyan ismerőseim barátaival, akikről tudtam, hogy valamilyen szinten ugyanazt élték át, amit Robbe, és többet tudnának mesélni az akkori érzéseikről. Ezután kezdtem el az információkat összehasonlítani a saját életemmel, érzéseimmel. Így voltam képes arra, hogy megértsem Robbe érzéseit, és ezt megjeleníthessem a képernyőn is."
Willem nem csak arról beszélt azonban, hogy milyen volt az önelfogadást megjeleníteni.
"Tudom mit érzek akkor, amikor szerelmes vagyok egy lányba, és ezt át tudtam ruházni Sander irányába is. Ez nem volt nehéz. Számomra a legnehezebb az volt, hogy Robbe és Noor kapcsolatát megjelenítsem, hogy míg Robbe egy lánnyal randizik mégis ráébred önmagától a dolgokra. A társadalom sose kényszerített engem arra, hogy szerelmes legyek valakibe, akibe nem akartam. Azonban Robbe esetében pontosan ez volt. Úgy érezhette, hogy szerelmesnek kell lennie Nooraba. És az, hogy különböző emberekkel beszélgettem ezekről az érzésekről igen sokat segített."
"Nincs semmilyen saját tapasztalatom Robbe problémáival kapcsolatban, azonban én is éreztem azt, hogy más vagyok és hogy a barátaim nem fogadnak el. Nagyon erősek voltak ezek az érzések. Már azért jobb a helyzet, de színészként úgy gondolom azt tudod a legjobban előadni, amit te is ismersz és éreztél már korábban, legalább is számomra ez így van. Szóval felélesztettem ezeket az érzéseket."
Komoly "probléma" tud az lenni a színészek körében, hogy úgy mond "beleragadnak" egy karakterbe, akár amiatt, mert túlságosan azonosulnak velük, vagy épp amiatt, mert a nézők máshogy nem is látják őket (lásd: Harry Potter színészek). Willemnek is volt ilyen problémája, azonban nem túl komolyan.
"Számomra sokkal nehezebb megismerni Robbe-t mint elengedni. Egy jelenet után volt egy kis problémám, ami Zoe-val, Robbe lakótársával volt. Zoe mondta neki, hogy Noor kint várta őt tegnap. De ezalatt az idő alatt Robbe és Sander együtt voltak, megtörtént az első csók. Ez volt az első alkalom, amikor a kamerák leállása után is a könnyeimmel küzdöttem az érzések miatt.Néha úgy éreztem, hogy nem tudok kiszállni a karakteremből, de ez szerintem normális. Elmeséled a történetét, és ez alatt az idő alatt te is keresztülmész azon, amin a karakter. Emlékszem egyik este egyedü voltam és azt gondoltam: elszigetelem magam a barátaimtól, mint Robbe. Holott valójában csak egy magányos estéről volt szó. És amíg ezzel tisztában vagyok nem gondolom ezt rossznak."
A WTFock erősségei
Willem azt kedveli leginkább a sorozatban, hogy a realitás talaján marad a mentális betegségek tekintetében, és nem megy túl mélyre.
"Szeretem, hogy a műsor legtöbbször könnyelműnek mondható, valós érzésekkel, melyek később ezáltal sokkal nagyobb hatással vannak. És még elegendő helyet hagy a néző fantáziájának is."
"Egy jelenet volt, amikor tényleg valóban megmutattuk a legrosszabbat a való világból, ez pedig a bántalmazós jelenet volt. (nem akarok többet írni itt, mert szeretném spoiler mentesen megírni - Letti) Sokan úgy gondolják, hogy ez túl sok volt, mivel az eredeti SKAM-ben nem ilyen formában jelent meg a melegek iránti gyűlölet, de mi mégis nagyon szerettük volna megmutatni a nyers valóságát annak, amikor felvállalod önmagad. Az elmúlt hónapban két meleg ismerősömet is megverték. Sajnos ez egy olyan jelenség, amely a mai napig túl sokszor megtörténik, és ezt nem szerettük volna a WTFock-ban ignorálni."
Willem szerint a show másik nagy erőssége a valós érzelmeken kívül az, hogy real time megy, a karakterek rendelkeznek instagram fiókkal, mely által valóban valós embereknek tűnnek, és ezáltal nem csak a nézők tudnak jobban kapcsolódni a karakterekkel, hanem még több érzelmet lehet átadni a fiókokon keresztül.
"Van egy jelenet, hogy Robbe látja, *spoiler* ahogy Sander megcsókolja a volt barátnőjét, akiről azt mondta, hogy szakítani fog vele, majd a jelenet úgy ér véget, hogy Robbe egy ház szélén áll és sír, ami azt tudja sugallani az embereknek, hogy véget akar vetni az életének. *spoiler vége* Noha nem volt tervben, ezután a készítők mégis tettek ki egy képet Robbe instagram fiókjára arra utalva, hogy jól van."
"A műsor valódi értéket képvisel, ami nagyon fontos. És sokat ismernek önmagukra bizonyos karakterekben, pont úgy, mint ahogy én megtaláltam önmagam Robbeban."
Nagyon sok kérdezz-feleleknél kapott Iman kérdéseket az iszlám vallásról, annak típusairól, illetve hogy meséljen a muszlimokról és a világukról. Már a saját instagramján is péntekenként tart egy kisebb okítást ezekkel kapcsolatban, azonban most férjével, Mouraddal együtt elindítottak egy insta oldalt, a 1point8billion-t, melyen főként az lesz a céljuk, hogy muszlim emberek beszélhessenek a mindennapi életükről, ezáltal jobban megismerhessék az érdeklődők a világukat.
Iman és Mourad már töltöttek fel sztorikat, amelyekben elmondják, hogy mind a ketten Norvégiában születtek és nőttek fel, így nem igazán tudnak arra a kérdésre válaszolni, hogy milyen az élet egy olyan országban, ahol az iszlám megjelenik mint fő vallás, illetve egy olyanban, ahol "kisebbségnek" tekinthetők. Természetesen szerintük is biztos vannak alapvető különbségek a sajátos ünnepeik miatt. Emellett megemlítik, hogy "normális" állása egyikünknek sincs, hisz Iman ugyebár a televíziók képernyőin látható, míg Mourad a zenei világban foglalatoskodik. Elmondják azt is, hogy egymással nem arabul hanem norvégul beszélnek, főként azért is, mert Mourad marokkói, így ő valójában nem is arab származású, továbbá rendesen nem is beszélik a nyelvet (főként Mourad, Iman tanulmányai során tanulta). Megtudhatjuk azt is, hogy jártak már Törökországban, az Egyesült Királyságban, azonban Mekkában még nem, és hogy bárki felveheti az iszlám vallást, a hijab viselése sem kötelező, hanem szabad döntés.
A videók mind angolul készülnek, ezért jobban érthetőek a világ számára. Ha titeket is érdekel a vallásuk, az életük, akkor kövessétek be az oldalt instagramon!
Iman tartott egy kisebb kérdezz-feleleket az instagramján, itt vannak a válaszai:
Mit tanultál 2020-tól?
Hogy ezer dolog van, amiért hálás lehetek, hogy hogyan legyek türelmes, és hogy nem számít hogyan tervezzük a jövőnket, nem mindig a mi kezünkben van az irányítás. Úgyhogy most csak napról napra élek.
Hogy vagy?
Nagyon jól vagyok, köszönöm a kérdésed. Nehéz időszak ez számomra, pont mint sokak számára, de emlékeztet arra, hogy mennyire kiszámíthatatlan is az élet. Igyekszem meglátni a dolgokban a pozitívumot.
Milyen terveid vannak decemberre illetve az új évre?
A mézeskalács és a karácsonyi üdítő megvásárlásával egészen idáig vártunk, mert szerintem a termékek túl korán (októberben???) érkeznek a boltokba... Tehát a terv annyi, hogy pihenünk, élvezzük a telet amennyire csak tudjuk, filmeket nézünk és sok mandarint együnk.
Tartod még a kapcsolatot Skam-beli kollégiáddal? Néhányukkal igen, és próbálunk néha találkozni is.
Hol csináltatod a szemöldököd? Egy Vans nevű helyen a Grönland negyedben (a kebabos mellett).
Te siíta vagy szunnita vagy? Hogyan lettél muszlim? Általában erre a kérdésre nem szoktam válaszolni, mert mind muszlimok vagyunk, de egyébként szunnita. És muszlimnak születtem.
Mivel szoktad lekötni magadat? Edzek, sétálok, főzök, takarítok, olvasok, dolgozok, futok, imádkozok, alszok, képzem magam vagy épp DIY-al.
Mivel foglalkozol? Színésznő és tv-s személyiség vagyok. Különböző előadásokat is szoktam tartani iskolában meg egyéb helyeken, sokat kell emiatt utaznom. Több tv-showban is voltam már, és remélem, hogy több esélyem lesz színészkedni is.
Van jogosítványod? Igen van.
Mit ajánlasz a tiszta bőr érdekében? Én főként az Elixir Cosmeceuticals és a Cosme Norge termékeit szoktam használni, de egyébként igyál sok vizet, tarts egy egészéges étrendet, edzél, kerüld a csokoládét és az egyéb túl fűszeres ételeket.
Milyen terveid vannak 2021-re? Nem sok, nem tudjuk, hogy milyen év lesz, ezért nem is látom értelmét túlságosan tervezni.
Miért döntöttél úgy, hogy színésznő leszel?
Valójában sosem áldmozotam arról, hogy színésznővé váljak, főként azért, mert sose láttam egy muszlim lányt hijabbal a fejénk a norvég tvkben előtte. Így amikor felkértek Sana szerepére emlékeztettem magam: szükségünk van erre, szükségünk van erre a megjelenésre. És utána pedig szerencsés voltam, hogy hangot adhattam a véleményemnek és a tapasztalataimnak.
Meglátogattad valaha Indiát? Beszélsz hindiül?
Volt szerencsém meglátogatni New Delphi egy hétre, és szívesen visszamennék. De nem beszélem a nyelvet.
Mi a kedvenc edzésformád?
Kosárlabda és futás.
Mi a legnagyobb lecke, amelyet a házasság által tanultál?
Úgy gondolom, hogy a legnagyobb dolog amit megtanultam az az, hogy tényleg teljesen megnyíljak a férjemnek, és hogy realizáltam hogy ez egyszerre egy nagyon ijesztő mégis csodálatos érzés. Mert mostanra már nem tudom elképzelni sem az életem nélküle, és remélem soha nem is kell. És ahhoz, hogy ez fennmaradjon minden nap kommunikálnunk kell egymással, beszélni a múltról és a jelenről, a jövőbeli elvárásokról. De ezek mellett beszélnünk kell a mindennapi kis dolgokról is. A házasság egy teljes idős állás, mert már nem csak rólad szól valami, hanem rólad és a partneredről. A házasság nem azt jelenti, hogy oké te végeztél valamivel, hanem sokkal inkább valami újnak a kezdetét.
Hogyan érzed magad ezeken a sötét téli napokon?
Nehéz, főként azért mert még hó sincs, ami egy kis fényt vinne az egészbe. De próbálok nyugodt maradni, és élvezni ezeket a napokat.
Mi volt az első munkád?
Kosárlabda edző.
Emlékszem posztokra, amikor a hadseregben szolgáltál. Mit csináltál ott és mennyi ideig?
Norvégiában a lányoknak is kötelezően szolgálni kell egy ideig mint a fiúknak. Úgyhogy egy teljes évig ott voltam, két különböző helyen Norvégiában (Stavanger és Trondheim). Nagyon élveztem.
Az Enfnts Terribles című lap készített egy interjút Willemmel a napokban.
Willem De Schryver még csak 19 éves, de mégis úgy emlegetik, mint Belgium egyik következő legnépszerűbb színésze. A belga WTFock című websorozatnak köszönhetően szerzett ismertséget és népszerűséget a tizenévesek körében. A vele készített interjúban színészi fejlődéséről, a közösségi média erejéről és a színészkedés iránti hatalmas szenvedélyéről beszéltek.
Most fejezted be első tévésorozatodnak, a flamand Déjá-vu című sorozatnak a forgatását. Milyen volt számodra ez az új élmény?
Nagyon érdekes projekt volt, és nagyon hálás vagyok, hogy a nyáron ezen dolgozhattam. A koronavírus megnehezítette a forgatást, mert rendkívül elővigyázatosnak kellett lennünk, és sokat teszteltek minket. Pár napra abba kellett hagynunk a forgatást, és a menetrend és néhányszor megváltozott, de mindenféleképp egy nagy élmény volt ezen a projekten dolgozni. Úgy gondolom, hogy a sztori tetszeni fog a közönségnek, és sokan magukra ismernek majd benne. Vannak benne jó csavarok, tehát abszolút nem a hétköznapi életről szól.
Mit gondolsz, melyik karakterek érdekesebbek? Azok, amelyek közel állnak a személyiségedhez, vagy azok amelyek arra késztetnek, hogy kilép a komfort zónádból?
Fontosnak tartom, hogy különbséget tegyünk színházi szereplés és a kamera előtt való szereplés között. Amikor a színpadon játszom szeretek olyan részletekre figyelni, hogy például a karakterem hogyan sétál, hogyan fog kezet, vagy épp milyen akcentusa van. Szeretem felfedezni, hogyan formálhatom meg a karaktert és fektethetem bele a munkába minden kreativitásomat. A kamera előtt való fellépés már más tészta. Az elmúlt két projektem nagyon különbözött egymástól. Nagyon érdekes tud lenni, és valódi kihívást tud jelenti, ha olyan karaktert kell megformálni, aki sokban különbözik a saját személyiségünktől. Mindig arra gondolok, hogy miként tudom a saját gondolkodásmódomat tükrözni a karakterben. Elmerülök a személy környezetében, és tanulmányozom a lehető legtermészetesebb módszereket. Másrészt pedig az olyan karakter, mely közel áll a személyiségedhez, kényelmes, és egy kicsit pihentetőbb, mert nem kell túl sokat gondolkoznod. Nem kell mindig a könnyebb utat választani, mégis nehéz választani a két opcióból.
Mi a másik nagy különbség még a színpadon való szereplés és egy forgatás között?
A filmekben és a sorozatokban kinagyítják a történet bizonyos részeit. Rugalmasan tudsz választani, és már előre tudod a néző érzelmeit. Minden mozdulat lehet kisebb és finomabb, de mégis kelthet nagy hatást. Egy pislogás megmutatja, hogy szeretsz valakit, miközben egy színházi darabban szavakkal kell magad kifejezned. Valószínűleg ez a televíziók és a képernyők legnagyobb előnye és ereje. A színház számomra nagyon izgalmas és meggyőző tud lenni, és rengeteg adrenalinnal jár. Csak egy lehetőséged van. Amikor elfelejted a szövegedet improvizálnod kell, és imádom ezt a feszültséget. Szeretem a közönséggel való interakciót, mert a taps által annyira sok elismerés mutatható ki, amellyel megtérül a bele fektetett kemény munka.
Jelenleg Gentben tanulsz drámát. Hogyan segítenek ezek a tanulmányok a színészi fejlődésben?
Ismét van különbség a televízió és a színház között. Hiszem, hogy a televíziós projektekben nagyon fontos a korábbi tapasztalat. A tanulmányaim inkább a színházra összpontosítanak, és nagyon hálás vagyok ezekért a leckékért. Megtanulhatom például a kreatív írás művészetét, vagy hogy hogyan tudom definiálni a darabom forgatókönyvét. Azok a különféle szempontok, amelyeket külön tanítanak végül eggyé válnak, mert mind a puzzle kis darabjait képezik. Úgy érzem, hogy olyan dolgokat tanulok, amelyek örökké végigkísérnek majd a színészi pályafutásom során.
Jelenlegi helyzetünk arra késztette az ebben a szakmában tevékenykedőket, hogy új módszereket találjanak a közönség elérésére. Elgondolkodtál valaha azon, hogy milyen alternatív módjai vannak egy történet elmesélésének?
Ez a mostani helyzet ideális módja annak, hogy újragondoljuk hogyan tudunk átadni egy történetet például otthonról egy kamerával. Kihívás olyan embereket vonzani, akik még soha nem jártak színházba, mert gyakran előítéleteik vannak mert ismerik a színház szépségét. Ezért is tartom érdekesnek ezt az úttörő gondolkodás, hogy például az utcán vagy egy parkban szólítsuk meg őket. Talán ez fellobanthatná a lángot az emberekben a színház és a művészetek iránt.
Te magad is írsz darabokat. Ezek miről szólnak leginkább?
Be kell vallanom, hogy az általam írt dolgok amatőr jellegűek, és leginkább magamnak vagy a tanulmányaimnak szólnak. Szívesen írok olyan dolgokról, amelyek velem történnek. Megpróbálom magam például egy olyan nő szemével látni, akit az utcán látok. Nemrégiben volt egy feladatom, ahol egy olyan levélről kellett írnom, mely leesett a fáról és meg volt lepődve, hogy mennyi irányba is tudna menni. Igyekszem magam nem korlátozni amikor írok.
Mi kell ahhoz, hogy egy cselekmény érdekes legyen számodra?
Szeretem azokat a történeteket, amelyek olyan pillanatokat vagy érzelmeket örökítenek meg, amelyeknek tanúi vagyunk vagy érezzük mindennapi életünk során. Szeretném, ha az emberek felismernék magukat a történetben még akkor is, ha valami művészi dologgá változik. Célom, hogy a néző új emberként hagyja el a helyszínt, és ez tartósan hatással is legyen rá. Tudom, hogy ez utópikus gondolat, de meg akarom változtatni a világot. A művészek képesek megváltoztatni társadalmunkat, és segíteni az embereknek abban, hogy betekintést nyerjenek az életükben, ami segíthet abban, hogy jobb emberekké váljanak. Sajnálom, hogy a művészetet nem értékelik annyira, mint amennyire kellene, főleg azért, mert a színházhoz hasonló kezdeményezések lerántják a leplet a tabukról és egy új gondolkodásmódot teremtenek.
Az új gondolkodásmód létrehozásáról szólva a középiskolában végzett záró színdarabod egy nagyon személyes történet volt a szüleid válásáról.Segített ez abban, hogy egy fejezetet lezárhass az életedben? Amikor végzős voltam, fontos döntést kellett meghoznom hogy a dráma tanulását folytatom, vagy valamilyen más irányba megyek tovább.Ennek a darabnak köszönhetően tudatosult bennem, hogy a színésznek születtem.A darab történetét, a szüleim válását tekintve nem hiszem, hogy valaha is le tudom ezt a szakaszt zárni.Mindig hatással lesz rám, és minden döntésemre, amelyet egyénként hozok.Az elvált szülők gyerekeként mondtam el ezt a történetet, mert szeretném jobban felhívni rá a figyelmet.Egyáltalán nem akarok általánosítani, de gyakran az az érzésem, hogy az emberek azt gondolják, hogy a válás a legkönnyebb kiút.Megértem, hogy bizonyos dolgok néha nem működnek, de a gyerekeket gyakran kifelejtik ebből a folyamatból.Hatéves voltam, amikor a szüleim elváltak, és észrevettem, hogy tizenhét éves koromig nem is tettem túl magam rajta.Egészen addig, ameddig elkészítettem ezt a darabot.Könnyes szemmel álltam ott, mert annyira meghatott a taps. Láttam, ahogy a testvéreim és a barátaim könnyes szemekkel néznek rám a közönség soraiból, és úgy éreztem abban a pillanatban, hogy mindannyian egyek vagyunk. Maga a helyzet soha nem volt kényelmes, de az előadás által úgy éreztem, mintha egy családdá váltunk volna. Nagyon jó volt ezt az érzést megtapasztalni, és igen nagy hatással volt rám. Maga az élmény mondhatjuk úgy, hogy lezárt egy fejezetet az életemben, de úgy gondolom, hogy ez a könyv mégis mindig nyitva marad.
Nagyon fanatikus rajongótáborod van.Meglep, ahogy egy egész közösség épül körülötted? Néha megdöbbentő, mert az ember magánélete teljesen eltűnik néha, másrészt ugyanakkor meg is erősít abban, hogy az emberek kedvelik a munkámat. Nagyon jó látni, hogy az emberek elismerik a tehetségemet és látják bennem a potenciált. A közösségi médiában nagyon könnyű negatív visszajelzést kapni, és néha küzdök is ezzel.Kaphatok én 50.000 üzenetet arról, hogy mennyire jó vagyok, de az egyetlen negatív megjegyzés az, amely két hétig teljesen leköti a figyelmed. A közösségi média egy nagyon erős dolog.Lehet nagyon pozitív, és kapcsolatokat teremthet az emberek között, de nagyon veszélyes is.Óvatosnak kell lennünk, mert az emberek elfelejthetik, mennyire bántóak lehetnek a megjegyzéseik, és milyen mélyre is üthetnek, csak mert nem szemtől szembe mondják.
Sok tinédzser bálványa lettél.Milyen üzenetet szeretnél átadni? Megtisztelés számomra, hogy van egy platform, amelyen olyan témákkal foglalkozhatok, amelyekre véleményem szerint nagyobb figyelmet kellene fordítani. Különösen akkor jó ha az embernek van egy rajongótábora, ha változtatni akar valamin, vagy valamilyen színházi projektet szeretne készíteni. Ha egy konkrét üzenetet kellene mondanom, amely mellett ki akarok állni az az, hogy kövesd mindig az álmaid, bármennyire is közhelyesen hangzik. A klisék okkal léteznek. Mindenki ezen a világon azért van itt, hogy egy bizonyos utat bejárjon. Hiába van tele ez az út akadályozó tényezőkkel, olyan helyre vezet majd, ahol megtaláljuk a boldogságot. Talán nem azonnal, de idővel eljön a pillanat. Talán ezt hívják az ördögi körnek. Azt javaslom, hogy vedd fel a legjobb cipődet, és haladj tovább ezen az úton. Mindenki, aki megpróbál téged megakadályozni: baszódjon meg, ez a te utad. Szeretned kell önmagad, azt amit csinálsz, és senki nem szólhat bele abba, amit szeretnél elérni, ne hagyd hogy mások elvárásai befolyásoljanak. Szükséged van egy "pozitív rohadjon meg az egész" hozzáállásra, és biztos vagyok benne, hogy mindenki képes levadászni a saját álmait.
A Javielsker Alapítványnak volt szerencséje és elnyert egy finanszírozást a kriminalitetsforebygging.no-tól, hogy fiatalok számára egy ismeretterjesztő filmet készítsen arról, hogy hogyan kell kommunikálni partnerünkkel a szexuális aktus előtt, közben, hogy milyen is az, amikor belemész a dolgokba. A kisfilm általános célja a szexuális zaklatás és a fiatalok közötti bántalmazás megakadályozása, melyben egyszerű magyarázatokat kaphatnak arckifejezésekről, testbeszédről arra vonatkozóan, hogy a fiatalok hogyan érthetik meg és tarthatják tiszteletben azt, ha a másik fél le akar feküdni velük, vagy épp pont azt, amikor nem akarnak. A Javielsker Alapítvány tapasztalata alapján a szexuális felvilágosító oktatások során nagy a kereslet a tanárok részéről a kisfilmek iránt, ápolónők és a fiatalok úgy vélik, hogy egy ilyen videó értékes hozzájárulást jelent a fiatalok szexuális zaklatásának és bántalmazásának megelőzésében.
Egy amerikai szexnevelő, Laci Green létező kisfilmjét fordították le és ültették át a norvég szokásokba. A filmben Ulrikke Falch, a Skam színésznője látható, ő az, aki továbbítja a film gondolatát és tartalmát, melyet egyszerre osztanak meg széles körben a közösségi médiában, továbbá tesznek elérhetővé az iskolák számára.Ulrikke hozzá szeretett volna járulni valamilyen módon ehhez a kisfilmhez, ezért is vállalta el a filmben való szereplést annak ellenére, hogy terápiára jár, és szeretne elszigetelődni a nagyközönségtől.
A filmet Emilie Bech rendezte a Hacienda Film közreműködésével.
A videó a youtubeon is elérhető, kicsivel több mint 7 perces, norvég nyelvű, azonban bátorkodtam nektek valamilyen szinten lefordítani (ha már norvégul tanulok egy ideje), így aki szeretné elolvasni, hogy körülbelül miről is szól a videó, milyen tippeket osztanak meg az kattintson a bővebbenre, ahol elérhetitek a magyar fordítást.
Tegnap, azaz november 20-án több rádióinterjú is készült. Tarjei és Ina is részt vettek a P3morgen műsorában. Ina interjúja 1 óra 53 perctől kezdődik, a közös interjújuk 2 óra 3 perctől, Tarjei interjúi pedig 2 óra 13 perctől és 2 óra 35 perctől. Ina a munkájáról beszél, ugyanis az oslói Nemzeti Színházban dolgozik, valamint arról, hogy jelenleg hogy zajlanak az előadások. Tarjei pedig a Gledelig julről, arról hogy mit hozott számára 2020, valamint hogy a karantén alatt egy új hobbit is talált magának versírás formájában. Egy versét fel is olvasta a műsorban.
Az YME csapata készített egy fotósorozatot és egy "Vissza a suliba" interjút Hermannal, melyben nem csak iskolai emlékeiről, hanem jelenlegi karrierjéről is kérdezték.
Mi a kedvenc emléked az iskolából?
Nehéz kiválasztani egy kedvecet. Szerettem a barátaimmal lógni. Non-stop bújócskáztunk, játszottunk, meg hát természetesen nekünk is volt egy Pokémon korszakunk. Ha egy különleges emléket kellene kiemelnem, akkor az a nyári vakáció előtti utolsó iskolai nap lenne. Olyan izgatottak voltunk.
Ha nem színész lennél, milyen karriert választanád?
Hogy őszinte legyek, mindig is tanár akartam lenni. Volt néhány remek tanárom az életem során, olyanok akikre felnéztem. A barátaimmal évente egyszer találkozunk az egyik volt tanárunkkal, sörözünk és beszélgetünk a régi időkről. Néhány tanárunk valóban nagy hatással volt ránk, és én is szívesen gyakorolnék valakire ekkora hatást.
Mi a legjobb abban, ha az ember Norvégiában nő fel?
Solbergelvában nőttem fel, az ablakommal szemben erdő volt. Számomra mindig is könnyű volt az, hogy a természetben legyek, a legjobb barátaim is csak pár percre laktak tőlem. Mindig együtt lóghattunk. Minden annyira közeli és biztonságos. Igaz, a tél nagyon durva és hideg, de a nyarunk meleg, és ez tök jó.
Mik a terveid a 2020-as évek második felére?
Jelenleg a Ragnarök 2. évadát forgatjuk. Sokkal több munkám lesz mind animációs filmek, mind tv műsorok terén. Néhány közösségi média projektet is csinálok, és remélhetőleg egy újabb filmet is forgathatok.
Ha lenne egy időgéped, mi lenne a tanácsod a fiatalkori énednek?
Nem adnék magamnak tanácsot. Az élet többé-kevésbé arról szól, hogy az emberek tanulnak a hibáikból, és nem hiszem hogy az az ember lennék, aki ma vagyok, ha nem követtem volna el hibákat. Ennek ellenére talán megpróbálnék kevesebbet stresszelni. Ne stresszelj azon, hogy öregszel, csak érezd jól magad. Úgy gondolom, hogy jobban ki kellett volna élnem magam tizenéves koromban, jobban kellett volna éreznem magam, miközben felnőttem. Ezt azért is gondolom, mert jelenleg 23 évesen érzem az igazi őrületet és robbanást önmagamban.
Ulrikke Falch 2020 februárjában búcsúzott el 1 millió követőjétől az instagramon, mert "belül nem érzi jól magát". A szorongás és a már diagnosztizált személyiségzavar miatt a SKAM sztárja és aktivistája ezért sem vállal már másokért felelősséget, csakis önmagáért. Ulrikke csak egy teljesen normális életet szeretett volna élni, azonban a nyilvánosság előtt és pszichéje miatt ezt nem tudta megtenni. Jelenleg gondol a jövőre mint pl. hogy tanárnak tanul tovább és hogy megszerzi a jogosítványt.
"Olykor súlyos beteg voltam, nem tudtam előre gondolkodni. Nem tudtam, hogy hol leszek egy év múlva, nem tudtam tervezni. De most a jövőre gondolok, és teljesen fantasztikus érzés, hogy lehetőségem van rá."
A Skam általi sikerének köszönhetően kiált a fiatal nők generációjáért. Az Instagramon számos követőjével osztotta meg fájdalmait és gondolatait a testével, a szorongással és az önértékeléssel kapcsolatban. Dokumentumfilmet készített a feminizmusról, továbbá írt egy könyvet is, a Jentelovent, melyben elmondja, hogy a "szűk látókörű testideálok, a diszkrimináció, a zaklatás és az igazságtalanság nélküli világért fog harcolni." Díjakra is jelölték, azonban nem fogadta el őket, mert nincs szüksége ahhoz díjra, hogy tudja hogy fontos amit csinál.
A halálos fenyegetések és gyűlöletkeltő megjegyzések ellenére (melyek csak megerősítették abban, amit már alapból gondolt a világról) - mint például, hogy csak figyelemhiányos, nem elég csinos - Ulrikke nem adta fel, és vállalta a felelősséget, hogy segít másoknak.
"Én is mindig sok segítséget kaptam. Sokszor voltam beteg, szomorú, szükségem volt arra, hogy mások segítsenek nekem. Tehát amikor végre alkalmam nyílt arra, hogy én is segíthessek másokon úgy gondoltam, hogy ez rendkívül fontos. Úgy éreztem, hogy felelősséggel tartozom. De rá kellett jönnöm, hogy önmagamon kell először dolgoznom, és addig másoknak sem tudok segíteni."
Idén februárban Ulrikke törölte instagram profilját és több mint egy millió követőtől és több jövedelmező influencerszerződéstől vett búcsút.
"Meg akarom mutatni az ember összetettségét. Az hogy mindig minden jól megy, csak egy illúzió. Attól mert sok pénzt keresnek, nem lesznek boldogok. Különleges szokása az embereknek, hogy felnéznek olyan emberekre, akik a tv-ben szerepelnek, de szeretném megmutatni, hogy az emberi probléma létezik és normális."
A dán TV2-vel együtt Ulrikke elindított egy dokumentumsorozatot is, az "Ulrikke uden skam"-ot, mely a teljes valóságot hivatott bemutatni. Egy szállodai szobában fekszik az ágyon, egy borosüveggel a kezében, szempillaspirállal és sminktáskával a kezében sír a kamerába, miközben megpróbálja felhívni az anyját, aki nem veszi fel a telefont. Ahol elmondja, hogy mennyire rosszul is van valójában. Hogy több mint 100.000 koronával tartozik az apjának, hogy küzd az édesanyjával, hogy hetente kétszer terápiás kezelésekre jár, és hogy személyiségzavarral diagnosztizálták, mely megnehezíti érzelmeinek a szabályozását.
"Nagyon bizonytalan vagyok abban, hogy ki is vagyok én valójában. Amikor nyilvánosság elé kerültem rájöttem, hogy felelősséggel tartozom. Nagyon pozitív volt, hogy oké, hirtelen példaképnek kellett lennem. Feminista aktivistaként töltöttem az időm és részt vettem a testideálok elleni harcban. De nem volt jó. Belül nem éreztem jól magam."
A dokumentumfilm eredetileg nem Ulrikkéről szólt volna, hanem ő készített volna terápiás betegekkel interjúkat, azonban rájött, hogy nem tudja ezt a szerepet eljátszani.
"Egy televíziós műsor nem képes egy embert teljesen ábrázolni. Annak ellenére, hogy a dokumentumfilm nagyon őszinte, vannak olyan oldalai is az életemnek, amelyet nem mutathatok be. Ha az emberek véleményt mondanak rólam, van elég erőm ahhoz, hogy azt mondhassam: Nem ismersz engem."
Amikor májusban megkezdték a dokumentumfilm forgatását rájött, hogy az egyik legnagyobb hibája az, hogy nem veszi komolyan az érzéseit. A túl sok ivás, bulizás és a megerősítés keresése túl sok fájdalmat váltott ki a színésznőből.
"Eltereltem a figyelmemet és kidolgoztam néhány olyan védekező mechanizmust, melyet már az elmúlt 7-8 évben nem működtek, így egyre inkább elhatárolódtam önmagamtól. És ami miatt leginkább kerestem a megerősítést az emberektől az az elutasítás érzése volt. És ez volt a szorongásom alapja is. Amikor elvesztettem a követőimet, negatív megjegyzéseket kaptam vagy nem kaptam egyszerűen csak elég lájkot úgy éreztem, hogy az emberek elutasítottak engem. Attól féltem folyamatosan, hogy nem leszek elég vicces, elég menő vagy épp politikailag eléggé elkötelezett."
2019 júliusában döntött először úgy, hogy nem élhet tovább így. Rájött, hogy el kell távolítania az életéből az olyan nem kívánt dolgokat, melyek hosszú távon nincsenek rá jó hatással, ezért már egyszer, júliusban letörölte az instagramját. Ezután azonban még visszatért később hozzá, de februárban végleg megszüntette fiókját. A gyógyulás útjának másik lépcsőfoka az, hogy megtanuljon együtt élni a terápiákkal és a személyiségzavarával.
"A diagnózis reményt adott számomra. Van kezelés, van valami megoldás. Hetente kétszer járok terápiára, és ez néhány évig még így is marad. Hosszú távon elköteleztem most magam, hogy igyekszem dolgozni önmagamon és fejlődni."
A sikeres öngyógyulás harmadik lépése a káros dolgok kiirtása és a zavarokkal való együttélés mellett pedig az, hogy mindig is őszinte legyen az érzéseivel kapcsolatban mind önmagának, mind másokkal szemben.
"Mindenki megkérdezni, hogy mizu, de igazából erre a kérdésre senki sem válaszol igazán őszintén. Mindannyian aggódunk amiatt, hogy mások mit gondolnak rólunk, és szégyenteljes érzés a rosszról beszélni, mert az emberek a jót akarják hallani. Nehéz volt, de megpróbáltam nem beszélni az érzéseimről. És akkor a személyiségzavarokkal kapcsolatban is sok az előítélet. Ezeknek az előítéleteknek nagy része valójában a tudatlanságból származik, ugyanis az emberek nagy része azt gondolja, hogy az instabil emberek csak a figyelmet keresik. Emiatt is rettentően nehéz őszintének lenni. Most hogy a jövőre koncentrálok olyan érzés, mintha az agyam másik felét használnám. Sok tervem van még. És van reményem."
"A következőekben a BMI kategóriákra alapozva fogom használni a sovány, a normál és a túlsúlyos kifejezéseket. A BMI egy egyszerű mérce, mely a súlyra és a magasságra alapszik. Széles körben használják annak meghatározására, hogy az adott személynek egészséges e a súlya, de sokszor kritizálják, mivel nem tesz különbség izom és testzsír között.
Amikor azt mondom, hogy body positivism (test pozitivizmus) sokan azonnal azokra az emberekre gondolnak Instagramról, akik fehérneműben táncolnak és ünneplik önmagukat. A megmozdulást azonban sok kritika éri azzal kapcsolatban, hogy hirdeti, sőt normálisnak találja az elhízást, szóval ezért gondoltam úgy, hogy szeretném megmagyarázni mi is ez valójában és miért is fontos.
A megmozdulás központjában a testek diverzitás van, de sokszor nevezhetjük életmentő aktivizmusnak is. A body positivism felhívja arra a figyelmet, hogy az elhízott embereket gyakran éri diszkrimináció, zaklatják és megkülönböztetik őket, és általánosságban a túlsúlyos embereket egészségtelennek és aluliskolázottnak tekintik az emberek. Mindenki megérdemli azt, hogy azt érezze, igenis értékes. Meg kell azt is meg kell érteni, hogy a normális súlyú és a sovány emberek ugyanúgy képesek rosszul érezni önmagukat kinézetük miatt, azonban mégsem úgy éri őket a társadalom általi diszkrimináció, mint a túlsúlyos társaikat. Lehetsz vékony és utálhatod magad, egy kövér ember pedig lehet kövér és utálhatja magát, az a szó, hogy "vékony" nem feltétlen értelmezhető annyira negatívként. A társadalomnak meg kell értenie azt, hogy az elhízás nem feltétlen egy választott életforma. Azzal nem segítünk az embereknek, hogy azt éreztetjük velük, hogy gyűlölniük kell magukat a testükben. El kell hogy fogadjuk őket, és ezt éreztetni is kell velük. Mindenki különböző, mindenkinek a mérete különbözik. Vannak olyan emberek, akik alapból nagyobb testtel születnek, így ők több energiát is igényelnek. Fontos odafigyelni a mentális egészségünkre is, mert az egészséges életmódhoz az is hozzátársul."
A Konbini készített egy interjút Maxenceal sorozatokról.
Mi az a sorozat, amit a barátaiddal szeretsz nézni?
Breaking Bad, igaz láttam már korábban, nagyon népszerű sorozat. Amúgy meg, ha valami kicsit nyugisabb, akkor az Így jártam anyátokkal. Valójában az összes részt kívülről tudom. Ez az a sorozat, ami alatt valóban nyugisan együtt tudtok inni, beszélgetni. Nagyon jó arra, hogy barátokkal együtt nézze az ember.
Melyik az a sorozat, amelynek a címét folyton elrontod?
Figyelj őszinte leszek. Van egy sorozat, aminek sose tudom kimondani a címét a ronda francia akcentusommal. The Handmaid's Tale. Mindig bele akarok rakni egy s-t... The Handmaid's Tales... :D Sokan ajánlották amúgy ezt a sorozatot, 2-3 nap alatt kivégeztem.
Melyik sorozat a guilty pleasureod?
Középiskolás koromban néztem a Gossip Girlt, ami valójában nemis rossz.
Melyik az a sorozat, amelyiken a legtöbbet nevettél?
Nemrég néztem meg a Vermint. Egy kis animációs sorozat, középpontban egy imádkozó sáskával, aki rendőr lesz a városban. Sírva nevettem.
Melyik az a sorozat, amelyet 5 perc után kikapcsoltál?
Olyan vicces, pont tegnap futottam bele egy sorozatba, a Sense8-be. Már vagy milliószor próbáltam megnézni. Na jó, lehet túlzok, de 11-12 alkalommal már biztos próbálkoztam az első résszel, de 5 perc után mindig kikapcsoltam. Egyszerűen idegesít.
Melyik az a sorozat, amelyet csak a színész miatt nézel?
True Detective és a The Office.
Melyik az a sorozat, amelyet részegen szoktál nézni?
Valójában nem is részeg voltam csak másnapos, Rouenben találkoztam és buliztam az egyik haverommal és másnap elkezdtük nézni a Love, Death and Robots című sorozatot. Nagyon őrült sorozatnak találtam. Nagyon jók benne a vizuális effektek, nagyon jó sorozat. Élveztem, hogy egész nap csak egy kanapén fekven nézhettem.
Melyik az a sorozat, ami miatt el szeretnél valahova utazni?
A The Wire miatt Baltimoreba.
Melyik szerinted az a 2 sorozat, amelyet mixelhetnének?
A Trónok harca és a Vikingek. Egy nagyon erőszakos vérfürdő. Ja, ez jó lehet. :D
Kik a kedvenc sorozatos karaktereid?
Marshall az Így jártam anyátokkalból és Michael Scott a The Officeból.
És végül melyik a kedvenc sorozatod?
A The Wire. Nem feltétlen ez az a sorozat, amelyet a legtöbbször láttam már, ráadásul sok olyan pontja van, amiben más sorozatok sokkal jobbak, de valahogy mégis ezt gondolom a kedvencemnek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
